Tudományos életünk szereplői közül sokan büszkén vállalják szoros kötődésüket szülőföldjükhöz. Közéjük tartozott a közelmúltban tragikusan elhunyt Tuba Zoltán, az MTA doktora, egyetemi tanár, a Szent István Egyetem Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, Növénytani és Ökofizikai Intézetének igazgatója. Tuba Zoltán Zemplén szülötte, középiskolai tanulmányait a Sárospataki Református Kollégium (akkor Rákóczi nevet viselő) Gimnáziumában folytatta. Érettségi után került el Sárospatakról, kötődése azonban haláláig megmaradt a város, a táj, a Bodrogköz felé. Szellemi megújulásának energiája itt gyökerezett. Messzi földrészek kutatói kihívásai, nemzetközi szakmai sikerei közepette is vonzotta a Bodrogköz természeti, társadalmi értékeinek feltárása, feldolgozása, közzététele.
Tuba professzor természettudós volt. A TUDÓS emberek azon nagyszerűségével, amellyel egységében tekintette át világunkat, a környezetet és benne az ember alkotta műveket. S még valami fontosat éreznünk kell munkássága kapcsán: „Ajánlom e könyvet a Bodrogköz egykor élt népének emlékére, jelenkori és jövőbeli lakóinak hasznára és örömére” – írta a most ismertetett kötet ajánlásában az első oldalra. Érezzük a szó igazi jelentését: örömére. Talán azon ember nagyszerűsége köszön vissza ebből a szóból, akinek a szülőföld szeretete, kutatása, az alkotás valódi örömet okozott, s másoknak is hasonló szellemi „örömöket” kívánt. Ez a lelkesedés érződött az ismerősök, a régi barátok, s az újonnan megismert kollégák, érdeklődők, az itt lakók irányában is. Ezt éreztem magam is 2006-ban, amikor Tuba Zoltán kapcsolatba került a Bodrogközi Művelődési Egyesülettel, céljaival, vállalt feladataival. A szakmai munkájában hosszú évek óta jelen levő Bodrogköz-kutatása ekkortájt lépett új, magasabb szintre. A professzor úr régi vágyát, elhivatottságát teljesítve, ekkor szólította meg a magyarországi tudományos élet vezető kutatóit s a pályájukon akkor induló fiatalokat, hogy a különböző tudományágak lehetőségeit felhasználva egy tájmonográfia kutató, alkotó és összegző munkájában részt vegyenek. Az általa megszólítottak jelentős része már évek óta tudományos kutatásai révén kapcsolódott a Bodrogközhöz, tagja volt a Bodrogközi Művelődési Egyesületnek, a Sárospatakon szervezett tudományos konferenciákon jelen volt. A Bodrogközi Művelődési Egyesület és a Tuba Zoltán által elindított kutatói szándékok 2006 nyarán szerencsésen találkoztak, s egy tudományos konferencián nagy nyilvánosságot is kaptak. „A magyarországi Bodrogköz biológiai, földrajzi, történelmi és egyéb értékei” című két napos konferencia Sárospatakon és Pácinban került megrendezésre a Zemplén népessége, települései konferenciasorozat 6. tanácskozásaként, Tuba Zoltán és e sorok írójának a szervezésében. A rendezésben közreműködött a Bodrogközi Művelődési Egyesület, a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma, a Szent István Egyetem MKK Növénytani Tanszéke, az MTA Miskolci Területi Akadémia Szakbizottsága és az MTA Ökológiai Bizottsága. Tuba Zoltánnak már a konferencia előkészítésekor határozott elképzelése volt arról, hogy az előadások anyaga, a legújabb kutatási eredmények egy kötetben megjelenjenek. A konferencia húsz előadásával szemben azonban a közelmúltban megjelent mű a 2006-ban Sárospatakon elhangzott előadásokat mind témában, mind terjedelmében többszörösen felülmúlja. A 2008 decemberében Tuba Zoltán szerkesztésében elkészült Bodrogköz című tájmonográfia a Lorántffy Zsuzsanna Szellemében Alapítvány kiadása. Az Alapítványt Tuba Zoltán felesége hozta létre, így a kötet kiadásának teljes lebonyolítását lényegében az alapítók vállalták magukra. Az 1179 (+ 20 színes) oldalas művet a természetrajzi, történeti és gazdaságföldrajzi fejezetekben társszerkesztőként Frisnyák Sándor jegyzi.
A tájmonográfia – három bevezető tanulmányt követően – 12 fejezetben 66 tanulmányt tartalmaz. A szerkesztő a Bodrogköz című írásában megfogalmazza a kötet vállalt feladatait: az Alsó-Bodrogköz földrajzának és élővilágának bemutatását. Szirmai Orsolyával közösen jegyzett cikke mint földrajzi kistájat mutatja be a magyarországi Bodrogközt. A Bodrogköz – mint tudjuk – a politikai határok által Alsó- (magyarországi) és Felső-Bodrogközre osztott. A földrajzi táj oszthatatlanságára tekintettel a kötet bevezető egységében Bogoly János tollából a Felső-Bodrogköz természetrajzának legfontosabb jegyeiről is olvashatunk.
A kötet első egységének az első fejezetében a Bodrogköz természetrajzáról szólnak Sümegi Pál, Lóki József, Félegyházi Enikő, Vitányi Béla, Németh Ákos, Füleky György, Farkas Csilla, Flachner Zsuzsanna, Korecsny Károly, Boros László tanulmányai. Ők a Bodrogköz geológiai felépítését, fejlődéstörténetét, képződményeit, felszínét, éghajlatát, talajait, vízrajzát, vízrendszerét mutatják be. A második fejezetben a szerzők a Bodrogköz történeti és gazdaságföldrajzát dolgozták fel. Frisnyák Sándor, Boros László, Dobány Zoltán, Hajdú Zoltán, Tamás Edit, Kókai Sándor, Frisnyák Zsuzsa, id. Tuba Zoltán, Boros László, Valter Ilona, Dankó Katalin, Ringer István, Szörényi Gábor írásaikban a Bodrogköz történeti földrajzával, településrajzával, közigazgatási földrajzával, a népesség etnikai viszonyaival, demográfiai jellemzőivel, a közlekedéssel, illetve a középkori településekkel, a régészeti és építészeti emlékekkel, a legújabb régészeti kutatásokkal foglalkoztak. A harmadik fejezetben a Bodrogköz néprajzáról olvashatunk: Takács Péter a Bodrogköz 18. századi népéletéről, Viga Gyula a bodrogközi táj kiélésének formáiról, Boros László a halászatról foglalta össze kutatásait.
A kötet második nagy egysége a Bodrogköz élővilága és ökológiája. Tuba Zoltán bevezető tanulmánya mellett a terület 19-20. századi élővilágának legismertebb kutatóival ismerkedhetünk meg. Utóbbiak közül a Sárospatakon is tanulmányokat folytató Hazslinszky Frigyes Ágostot (1818-1896), a Zemplén vármegye tiszti főorvosaként tevékenykedő Chyzer Kornélt (1836-1909), a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának tanáraként ismert Egey Antalt (1903-1994) és a Sárospataki Református Tanítóképző tanáraként néhány évet itt töltő Hargitai Zoltánt (1912-1945) emelte ki a kötet szerkesztője. Az első fejezetben a Növényvilágról van szó. Tuba Zoltán, Jakab Gusztáv, Sümegi Pál, Egri Károly, Kiss Keve Tihamér, Ács Éva, Szabó Katalin Éva, Farkas Edit, Kis Gabriella, Szirmai Orsolya, Nagy János, Czóbel Szilárd, Cserhalmi Dániel, Gál Bernadett, Szerdahelyi Tibor, Marschall Zoltán, Ürmös Zsolt, Fogarasi Gábor és Hidy Dóra írásai a botanikai és ökológiai kutatás történetétől kezdve a környezettörténet, a gombavilág, az alga-, a zuzmó-, a moha-, az edényes-flóra, a növénytársulások áttekintésén át folytatódik. Olvashatunk a florisztikai értékek bemutatásáról a hazai és nemzetközi védettségi nyilvántartások alapján. Megtudhatjuk, hogy a Bodrogköz florisztikai jelentősége nem csupán a több mint 800 edényes fajnak köszönhető, hanem a nagyszámú védett fajnak is. Külön bemutatják a Long-erdő vegetációját és a pácini kastélyparkot övező ártéri erdőt. Színes térkép segítségével tanulmányozhatjuk a Bodrogköz vegetációs egységeit. Az Állatvilágot bemutató fejezetben Hegyessy Gábor, Zsuga Katalin, Pekli József, Dévai György, Miskolczi Margit, Jakab Tibor, Müller Zoltán, Sárospataki Miklós, Dudás György, Gallé Róbert, Papp Viktor Gábor, Varga János, Uherkovich Ákos, Varga András, Harka Ákos, Puky Miklós, Schád Péter, Somlai Tibor, Nagy Károly, Béres István és Bihari Zoltán tanulmányait olvashatjuk. Ez a fejezet a kutatástörténet, a zooplankton közösség, a szitakötő-, a futóbogár-, a poszméh-, a pók-fauna, a tegzesek, a puhatestűek, a hal-, a kétéltű-, a hüllő-fauna, a madarak, az emlősök bemutatására vállalkozik. A következő fejezetben a bodrogközi vizes ökoszisztémák kutatásának eddigi eredményeit összefoglaló tanulmányt Czóbel Szilárd, Horváth László, Tuba Zoltán, Cserhalmi Dániel, Péli Evelin, Gál Bernadett, Szirmai Orsolya, Nagy János, Szerdahelyi Tibor, Grosz Balázs, Fogarasi Gábor, Rabnecz Gyula jegyzi. A Bodrogköz természetes árterének sajátosságait és jelentőségét Tuba Zoltán tekintette át. A Bodrogköz természet és környezetvédelme fejezetben Bihari Zoltán, Tuba Zoltán, Mercsák József László, Firmánszky Gábor, Sallai Ferenc írását olvashatjuk. A tájhasználat múltja és jelene fejezetben Nagy Dezső, Farkas Szilvia, Kupi Károly, Molnár Géza, Koncsol László írása kapott helyet. A (közel)jövőben című fejezetben Mika János A közeljövőbeli éghajlatváltozás sajátosságainak becslése a Bodrogköz (tágabb) térségében című írását olvashatjuk. Végül a Művészszemmel a Bodrogközben című záró részben Borsi Antal, Barnóth Zoltán, Ihnáth Marianna, Kormos Éva alkotásai és ifj. Tuba Zoltán fotói kaptak helyet. A tájmonográfia magyar, angol és szlovák nyelvű összefoglalókkal zárul. Ezt követi a mű nyolcvan szerzőjének bemutatása, majd húsz oldalnyi színes képmelléklet. A kiadvány minőségét jelzi, hogy a szerzők között tucatnyi akadémiai doktor, egyetemi tanár, kandidátus, számos PhD fokozattal rendelkező kutató található, akik munkahelyeik szempontjából hét egyetemet (Budapest, Debrecen, Gödöllő, Miskolc, Pécs, Szeged), három főiskolát (Eger, Nyíregyháza, Szarvas), négy MTA kutatóintézetet, hét további állami kutató intézményt, négy tudományos, illetve környezetvédelmi szervezetet, négy hazai és egy határon túli múzeumot, négy gimnáziumot és három gazdasági társaságot képviselnek.
A kötet hiánypótló. A magyarországi Bodrogköz természetrajzáról átfogó, önálló tudományos monográfia ez ideig nem jelent meg – olvashatjuk a kötet bevezetőjében a szerkesztő szavait. Ezzel a monumentális vállalkozással alapvetően megváltozott a terület kutatottsága, feldolgozottsága. Jellegét, műfaját tekintve előzmények nélküli alapozó munkát, természettudományos kistáj-monográfiát tettek a tudományos élet és az érdeklődők elé Tuba Zoltán és munkatársai. A szerkesztő remélte, hogy vállalkozásával mind szemléletében, mind módszerében hagyományt teremt. A kötetet kézbe véve, beleolvasva, a professzor úrral beszélgetve érezhettük, hogy Tuba Zoltán azon nagyszerű tudósaink közé tartozott, akik büszkén vállalják a tájhoz emberi gyökerekkel és érzelmekkel való kötődésüket. E példaértékű vállalkozással a szerkesztő (s jelentős részben szerző) bő fél évszázados Bodrogköz iránti rajongását álmodta meg és keltette életre. Az alázattal elvégzett nagyszerű munkát megköszönve fájdalmasan vesszük tudomásul, hogy a Bodrogköz-tájmonográfia Tuba Zoltán búcsúajándéka lett szülőföldjének.
(Bodrogköz. A magyarországi Bodrogköz tájmonográfiája, szerkesztette: Tuba Zoltán, társszerkesztő: Frisnyák Sándor. Lorántffy Zsuzsanna Szellemében Alapítvány, Gödöllő–Sárospatak, 2008)