elnyújtózom a heverőn hosszan mint odakinn a tétova este nem gondolva arra ami most van fittyet hányva a kínkeresztre   csak úgy vagyok a csendbe

Némán és olyan tétován, ahogy kövön az árnyék, s mint tébolydában a bolond, ki jelenén is átlép,   – bár jövője, se múltja sincs –