Napjainkban a világ a gazdasági válságtól hangos. Látjuk és érezzük hatásait a mindnapjainkban, tekintet nélkül arra, hol élünk, mivel foglalkozunk. Ahhoz, hogy az emberek a lehető legkisebb áldozatokkal vészeljék át ezt az időszakot, ki kell alakítanunk a stratégiákat, amelyek segítenek a krízis leküzdésében. Ebben segítségül hívhatjuk a történelmet, hiszen a világ már átélt egy jellegét tekintve hasonló, minden szektort és ellátórendszert érintő recessziót a két világháború között. Éppen ezért a világgazdasági válság tanítására az iskolában ma minden kétséget kizáróan szükség van.
A közgazdászok között vita folyik arról, hogy makrogazdasági szinten összehasonlítható-e a két válság. Ha azonban az egyénekre gyakorolt hatásokat tekintjük, a hasonlóságok egyértelműek: növekvő árak és munkanélküliség, a források beszűkülése, az adósságok visszafizetésének képességében bekövetkező negatív tendenciák. Az alábbiakban elsősorban azt vizsgáljuk, hogy az iskola a gazdasági ismeretek oktatásának révén mennyire képes felkészíteni a diákokat a jelen krízishez hasonló átfogó, a mindennapi életet érintő kihívásokra.
A világgazdasági válság megítélése összetett probléma, ezért a vizsgálat tárgyát a budapesti Alternatív Közgazdasági Gimnázium és egy általános gimnázium tanterveire és tankönyveire szűkítettük. Az előbbiben használt, Hosszú Gyula által szerkesztett: A század fele (1914-1945) című tankönyv[1] több szempontból láttatja a gazdasági válságot és annak hatásait, lehetőséget biztosítva a tanulók számára a gondolkodásra, véleményalkotásra. A különböző ideológiák felvázolása réven az egyéni erkölcsi értékrendszer kialakításában is segíti a diákokat. Ehhez olyan fogalomkészletet használ, amely nemcsak a húszas évek krízisét írja le, hanem napjainkban is jól használható. A másik, Kaposi József – Száray Miklós: Történelem IV. (Forrásközpontú történelem sorozat) című tankönyve[2] alapvető célja az Oktatási és Kulturális Minisztérium által közreadott kerettanterv előírásainak teljesítése. A korra vonatkoztatva minden kötelező fogalom, évszám és személy megtalálható. A kötet másik célja azonban – ahogy a sorozatcímben is szerepel – az, hogy a történelem eseményeit ne csak tankönyvi szöveg alapján, hanem források, értékelhető táblázatok, diagramok segítségével ismertesse. További kulcskérdés a tanárok felkészültsége. A történelmet tanító tanárok, bár törekszenek arra, hogy megfeleljenek a mai rend kihívásainak, a vállalkozások világába nehezen tudnak beilleszkedni. Számukra ez a világ idegen, még akkor is, ha tudják, hogy diákjaiknak helyt kell állniuk, amikor elhagyják az iskolát.[3] Ezért az is feladat, hogy minden olyan tanár, aki valamilyen módon kapcsolatba kerül a gazdasági folyamatok tanításával, felkészült legyen a témában, és ne csak a tankönyvi fogalmakat ismerje, hanem legyen rálátása a nagy rendszerek működésének alapjaira is.
Lássuk a mintának szánt korszakot, a húszas évek Amerikáját! Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, amely szerint „Amerika dolga az üzlet”. S az évtized végére úgy tűnt, az üzlet tényleg beindult. Az autógyártás egyértelműen húzóágazattá nőtte ki magát, amelynek megrendelései a beszállító iparágak fejlődését is ösztönözték. A nemzeti kapitalista blokkhoz szervesen hozzánőtt a befektetési és bankszektor. Az ipari vállalatok tulajdonosainak célja az állami beavatkozástól mentes, laisses faireszociálpolitika és a magas importvámok fenntartása volt.[4] Ennek megfelelően a republikánus kormány gazdaságpolitikáját az üzleti életből való visszavonulás jellemezte. A kor demokrata politikusai szerint azonban a kormány túlzottan magára hagyta a gazdaságot, s nem töltötte be szabályozó szerepét.[5]
Conkin szerint a húszas évek sok lehetőséget tartogattak Amerika számára. Az általános növekedés gyors volt, új eszközöket, módszereket kezdtek alkalmazni az irányításban. Számos esetben hatékonynak bizonyult az állami beavatkozás csökkentése a mindennapi üzletmenetet irányító döntésekben.[6] Az eredmény mégis a depresszió lett. Ezt Moley a megfelelő gazdasági szakértelem és a politikai bölcsesség hiányának tulajdonítja.[7] Ennek szöges ellentétét állítja Herbert Stein, amikor kifejti, hogy Hoover elnök gazdasági ismeretei messze meghaladták a kor politikusainak felkészültségét.[8] Ismeretes, hogy a válság katalizátora az 1929. október 24-29. közötti hét volt, amely során a New York-i tőzsde részvényindexe zuhanásnak indult, magával rántva az egész Egyesült Államok részvénypiacát. A krach hatására 1929-33 között a munkanélküliség az addigi 4%-ról 25%-ra nőtt, közvetlenül 13 millió embert érintve. A termelés, az elemzők egy csoportja szerint, harmadával csökkent. Mások ezt a csökkenést nagyobbra teszik, Leucthenburg szerint 1929 és 1932 között 949 millió dollárról 74 millióra esett vissza a gazdaság teljesítménye.[9]
A tőzsdeindex csökkenése egészen 1932-ig tartott. A gazdaság összeomlása társadalmi válsággal járt együtt, felerősödtek a meglévő, eddig megbújó feszültségek, megindult a belső vándorlás. A gazdasági válság alapvetően változtatta meg az emberek hétköznapjait, a társadalmi feszültségek robbanásveszélyes helyzetet gerjesztettek. A talpra állítás szándékával a harmincas évek elején több elmélet és módszer is napvilágot látott. A New Deal számos olyan pontot tartalmazott, amely ma is viták sorát eredményezi. Maga a program négy csoport javaslatainak terméke. Az elsőbe azok tartoztak, akik a hagyományos módszerek alkalmazását ösztönözték. A másodikba azok, akik az arany-standard mellett foglaltak állást. A harmadik csoport tagjai a monopóliumok megrendszabályozásában hittek, míg negyedikben a kormányzati tervezés mellett érveltek. Ez a sokszínűség található meg a New Dealelső száz napjának programjában is.
A program megítélése több szempontból is eltérő volt, a múltban és a jelenben egyaránt. Az egyik legjelentősebb kritikus csoportba a gazdasági liberalizmus hívei tartoztak. E fogalom meghatározása a korban igen érdekes kérdés. Ha a kifejezést azzal a tartalommal használjuk, amellyel Adam Smith is tette, amikor kidolgozta a szabad versenyes kapitalizmus működési mechanizmusának modelljét,[10] akkor az megfelel a húszas évek prosperitásának. Vagyis a kormányzati politika minimalizálta a beavatkozást a gazdasági folyamatokba, az árak, a kereslet és a kínálat a piaci folyamatok függvényében változtak. Herbert Stein azonban épp azt állítja, hogy Hoover, és az őt megelőző elnökök egészen Wilsonig, a konzervatív politika hívei voltak, és Roosevelttel érkezett el a liberalizmus korszaka.[11] A súlyát tekintve másik jelentős ellenállást a fiskális konzervatív irányzat képviselői fejtették ki. Zelizer szerint ez volt a New Deal kulcseleme. Ezt támogatta a Wall Street, a befektetők és a gazdaság szereplőinek többsége, a legnagyobb akadémikus közgazdászokon át maga a lakosság is.[12] A fiskális konzervativizmus hívei elutasították a költségvetési deficitet és ragaszkodtak az egyensúly fenntartásához. Ők úgy gondolták, hogy a legfontosabb, ha a bevételek fedezik a kiadásokat és az állam pontosan képes fizetni fennálló tartozásait. A keynesi gazdaságpolitika szerint ugyanis a kormányzati költekezés – fiskális politikában – a multiplikátor-hatáson keresztül élénkíti a gazdaságot.[13] A jelenből kiindulva: a New Deal mindenképpen szignifikáns váltást jelentett a politikai és gazdásai életben, amely az állami szerepvállalás és kontroll növekedését eredményezte a gazdaságban és a szociális szférában. Az állami ellenőrzés kiterjedt a reálgazdasági és pénzügyi piaci területre, mezőgazdasági termelésre, az energiaiparra és az árakra.
A vélemények a válság okaival és kezelésével kapcsolatban nagyon eltérőek. Ennek megfelelően, amikor a jelen környezetben megpróbáljuk bemutatni és a diáksággal megértetni ezeket a folyamatokat, törekednünk kell arra, hogy a lehető legtágabb körből merítsünk forrásokat vagy példákat. A sokszínűség fontosságát támasztja alá az a tény is, hogy most is hasonló, világméretű krízissel néz szembe a gazdaság. Látnunk kell, hogy nincs egyedül üdvözítő megoldás vagy recept, amelynek segítségével megoldhatjuk a problémákat, hanem a különböző lehetőségeket mérlegelve, külön-külön, vagy elemeket átvéve és új rendszert alkotva vagyunk csak képesek válaszokat adni. Ez a sokszínű válaszadási képesség teszi alkalmassá a társadalmat, a gazdaságot és az egyént is az újbóli felemelkedésre és igazi megoldások megtalálására. Ehhez olyan alapkészség kialakítása szükséges, amely lehetővé teszi a fogalmak és összefüggések megértését. Ez már a szülői házban megkezdődhet, hiszen minden háztartásnak vannak pénzügyei. Magyarország e téren kevésbé fejlett, mint Európa nyugati fele, tehát a gyermekek a családi életben alig találkoznak bankügyekkel (folyószámla-vezetés, betétlekötés, kamatok, kölcsönök, hitelek), vagy befektetési lehetőségekkel. Így e műveletekhez kapcsolódó fogalmakkal sem ismerkedhetnek meg.
A következő szint az iskola. A gazdasági ismeretek oktatása a Nemzeti Alaptantervben 1995-ben jelent meg először, az általános műveltség részeként, ennek azonban inkább elméleti, mint gyakorlati szerepe volt. A következő lépcső a kerettantervben való rögzítés volt, de egy általános tantervű gimnáziumban nem önálló tantárgyként, hanem jellemzően a földrajz- és történelemórákba ágyazva jelennek meg a gazdasági ismeretek. 2004-ben a budapesti gimnáziumok 72%-ára volt jellemző a más órák tananyagában való szerepeltetés, 20%-ában pedig egyáltalán nem oktattak gazdasági ismereteket.[14]
Ennek alapján látható, hogy a gyerekeknek a szükséges fogalmakat és összefüggéseket adott esetben a világgazdasági válság tanítása, tanulása közben kell is elsajátítaniuk, a tanároknak pedig megtanítaniuk. A kérdés ugyanis nemcsak a tanulók, hanem a tanárok szemszögéből is vizsgálandó. Vagyis mennyire vannak felkészülve arra, hogy komoly közgazdasági tartalmakat tanítsanak. A kérdés éppen azért nem kerülhető ki, mert ezek a tartalmak, mint láttuk, jórészt más tárgyakba beágyazva jelennek meg.
A bolognai rendszert megelőző, 8-10 féléves felsőoktatási képzési modellben a tanárjelölteknek létezett közgazdasági kurzus, ahol elsősorban gyakorlati közgazdaságtannal foglalkoztak, alapvető fogalmakat ismertek meg, de nem esett szó arról, hogy ez, a tantárgyuk vonatkozásában, milyen összefüggésben alkalmazható. Vagyis a tanárjelölt saját maga számára kapott felkészítést, és nem a leendő szakmája szemszögéből hasznosítható információhoz jutott hozzá. Optimális esetben azonban az alapismereteket már nem az egyetemen kell megtanítani a tanárjelöltnek, mert azokkal az alsóbb szinteken megismerkedett. Az egyetem feladata ennek az előfeltételnek a megléte esetén már csak annyi lenne, hogy rávilágítson a lehetőségekre és módszerekre, amelyekkel a tanár a tanítási folyamat során élhet.
A gazdasági ismereteket a Nemzeti Alaptanterven (NAT) belül az Ember és társadalomműveltségi terület foglalja magában. A korszakunkat tartalmazó, 12. évfolyamra érvényes előírások azonban csak a NAT 2007. évi módosításával kerültek be az alaptantervbe.[15] A műveltségi területen belül deklaráltan a társadalomismeret célja a mai világban való eligazodás elősegítése, annak megismertetése, hogy a minket körülvevő világban milyen folyamatok játszódnak le. A követelményekben megjelenik az átfogó gazdasági és politikai kategóriák, illetve a gazdálkodási és fogyasztói magatartásformák, a vállalkozói és pénzügyi világ ismerete. Ezen túlmenően cél, hogy a tanulók érzékennyé váljanak a társadalmi problémák iránt, illetve hogy a tananyag segítséget nyújtson a konfliktusok értékelésében és kezelésében. A jogi szabályozás tehát megfelelő ahhoz, hogy a diákság a szükséges ismereteket megszerezze. A NAT-ra épülő kerettantervi követelményekben a New Deal kora a 12. évfolyam tananyagának részeként szerepel, a nagy gazdasági világválságtól a második világháború végéig (1929-1945) tartó fejezetben. Ehhez kapcsolódóan kötelezően tanítandó fogalom a tőzsde és a túltermelési válság; tanítandó név Roosevelt; az évszámok pedig: 1929 és 1933. A korszak tanítása tehát kötelező, az azonban erősen kétséges, hogy az előírt követelmények alapján megérthető-e, s teljesíthető-e a végső cél, a mai adaptálhatóság.
Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium (AKG) önálló tantervvel és ezt „kiszolgáló” tankönyvvel rendelkezik, a történelem tantárgy helyét és szerepét azonban a standardizált érettségi vizsga szabályai és követelményi határozzák meg. Az AKG-ban a tantárgy legfontosabb célja: a múlt megismerésén át a jelen megértése és a jövő tendenciáinak felismerése, s ebben az összefüggésben a saját szerepünk felismerése.Ez a meghatározás egybecseng a NAT követelményeivel. A világgazdasági válság kora az AKG tantervében a 13. évfolyamban, Az állam és politika témakörön belül jelenik meg, ahol az évfolyamra kitűzött fejlesztési követelmények között szerepel a válságot alakító tényezők feltárása és a történelmi események és jelenségek problémaközpontú bemutatása.[16]
A válság az AKG tankönyvében három fejezetben kap helyet. A tankönyv az első világháború kitörésétől a második világháború végéig vizsgálja az egyetemes és magyar történelem eseményeit, a tematikus és kronológiai rendezés együttes megvalósításával. A tematikus elrendezés azonban túlzottan felszabdalja a különböző témákat. Esetünkben például, annak a gazdasági környezetnek a bemutatása, amely elvezet bennünket a válság kirobbanásához, Az ellentmondások évtizedét: a 20-as évek gazdasága című fejezetben történik, maga a válság leírása pedig kb. száz oldallal később. Az előbbi fejezetben új jelenségekkel találkozhatnak a tanulók (infláció, ipari koncentráció, fogyasztási szerkezet változása), ezeket táblázatok és diagramok elemzésével érthetik meg, így saját maguk juthatnak következtetésekre. A megértés magas szakmai tudást igényel, a fejezet nyelvezete pedig feltételezi a közgazdasági alapképzettséget, amellyel az AKG diákjai, feltehetően az iskola jellege miatt, rendelkeznek. A következő fejezetben (A nagy világgazdasági válság) a válság leírása következik. Ennek során a szerző részletesen bemutatja, hogy mely területeket és milyen mértékben érintette. Sajnálatos hiányosság, hogy nincs összekötve az előzménnyel. Új szempontokat von be, de nem érzékelteti, hogy ezek a szempontok valójában egyenes következményei a húszas évek gazdaságpolitikájának. Nagy feladat hárul a tanárra, hogy összekösse a két témát. Rengeteg adat szerepel a szövegtörzsben, teljesen feleslegesen, ugyanis a kiegészítő anyagnak szánt oldalszéleken is adatok sokaságát találhatjuk. Viszont előnye a fejezetnek, hogy a válság kialakulásának több értelmezési lehetőségét is bemutatja. A források révén alternatívákat kínál, kiegészíti a törzsanyagot, amely hozzásegíti a tanulókat a probléma összetettebb értelmezéséhez és a saját vélemény kialakításához, megkönnyítve az adaptálhatóságot és az általánosítást. A következő egységben (Az útkeresés ideje) a szerző a megoldásokra koncentrál, és bemutatja az amerikai, a német, a szovjet, a francia és a spanyol válaszlépéseket. Számomra zavaró, hogy míg Németország esetében a társadalmi változások és hatások is sorra kerülnek, addig Amerikánál csak a gazdasági kérdésekre koncentrál, pedig a válság ott is átalakította a különböző társadalmi csoportok kapcsolatrendszerét.
A tankönyv fejezetei kronológiával kezdődnek, amely lényegesen több információt tartalmaz, mint ami a kerettantervben szerepel. Ennek előnye, hogy könnyebb a szinkronitás megvalósítása, a hátránya lehet azonban, hogy a diák elvész a sok évszám között. Mindenképpen javasolt, hogy az óravezetésben hangsúlyozzuk a kronológiából megtanulandó évszámokat. Ez használható differenciáláshoz is, hiszen a különböző képességű, vagy különböző érettségi szintre készülő gyerekek más-más kötelező évszámlistát kaphatnak. Egyébként sem feltétlenül a pontos dátumok megjegyzése ajánlott, hanem annak a tendenciának a követése, hogy a válság milyen irányokban és gyorsasággal terjedt el. Így érzékeltethető a globális hatás.
Ezt követi maga a feldolgozandó anyag, amelynek kifejtése tematikus jellegű, az egyes kérdésköröket (áremelkedés, bankcsődök, munkanélküliség) egy-egy rövid egységben tárgyalja, gyakorlatilag a kulcsfogalmak köré szervezve a rövid, magyarázó szövegtörzset. A fejezetekben nem találunk kérdéseket vagy összefoglalást, amely szabad kezet ad a tanárnak a rendszerezéshez, ugyanakkor többletmunkával is jár. A tanulóknak mindenképpen szükséges struktúrát adni, végigvezetve őket a korokon, kiemeli a lényeges kérdéseket, évszámokat, fogalmakat és összefüggéseket. Ezzel lehetőséggel azonban a gyerekek maguk fogalmazhatják meg azokat, amely elősegíti a megértést és az adaptációt. A tankönyv sok forrást, térképet, képet, ábrát tartalmaz. Számos kérdésről, fejleményről olvasható tárgyszerű, ismertető jellegű szöveg, amelyek nem a tankönyv szövegei, hanem egyéb könyvek tankönyvre átdolgozott szemelvényei. (Az átdolgozás az eredeti szövegek lerövidítését, az idegen szavak magyarítását jelenti.) Természetesen vannak átdolgozás nélküli szemelvények is. Összességében elmondható, hogy a programban meghirdetett alapelveknek megfelelően felépített tankönyvről beszélhetünk, amely nagy hangsúlyt helyez a diákok önálló munkájára, gondolkodásuk fejlesztésére, egyéni nézőpontjuk kialakítására.
A Kaposi–Száray-féle tankönyv mindössze egyetlen fejezetet szentel a témának, amelyben bemutatja a válság kialakulásának okait, körülményeit, lefolyását és a megoldására tett kísérletet. A feldolgozásra szánt idő nem teszi lehetővé a bővebb tárgyalást, de még ezt figyelembe véve is nagyon leegyszerűsíti a folyamatokat. Olyan fogalmakat használ, amelyhez minimális gazdasági előképzettség itt is. Az AKG tankönyvével ellentétben csak a New Dealre tér ki, s ezen belül is csak a keynesi gazdaságpolitikai javaslatokat tárgyalja. Mivel a tankönyv a történelem források általi bemutatását tűzte ki célul, fontos lenne ezek kiválasztása, de a világgazdasági válság esetében nem a legjobban döntöttek a tankönyvírók. Az elemzésre szánt források és szemelvények sem mutatnak be alternatívákat, csak a New Dealt támogató oldalról láttatják az eseményeket, elvéve a lehetőséget az események több szemszögből történő vizsgálatától és az ebben az életszakaszban kialakuló kritikai gondolkodás fejlesztésétől. Nem jelzik a roosevelti politikát ért erőteljes kritikákat. Kihagyják a lehetőséget, hogy a tanulók vitatkozzanak, vagy saját szempontokat alakítsanak ki, inkább a törzsanyagban foglalt állítások alátámasztására használják a forrásrészleteket. A tanórán nem alakulhat ki a több szempontú vizsgálat képessége, amely komolyan befolyásolja a saját stratégiák kialakításának lehetőségét. Felfedezhető azonban egy másik cél a szemelvények válogatásában, amely Rooseveltet, mint embert helyezi a középpontba azzal, hogy a „kandalló előtti beszélgetések” szövegeiből idéz. Így kiragadja a témát a száraz közgazdaságtan világából és közelebb hozza a hétköznapok emberéhez.
A tankönyv hiányossága a törzsanyagban alkalmazott fogalmak magyarázatának elhagyása és a szakkifejezések néhol erőltetett használata. Fontos lenne, hogy azok a tanárok, akik ebből a tankönyvből tanítanak, pontosan ismerjék a terminológiát, esetünkben nemcsak fogalmi, hanem tartalmi szinten is. Nehéz megmagyarázni egy közgazdaságtant nem tanuló diáknak, milyen összefüggés áll fenn a munkanélküliség, az infláció és a kereslet között, ha a tanár csak definíciókat ismer. A tankönyv hiányosságait esetleg egy olyan vita lefolytatásával lehetne orvosolni, amelyben a tanulók érvelhetnének a roosevelti és a liberális felfogás előnyeiről és hátrányairól.
A tankönyv egyébként a teljes 20. századi történelmet feldolgozza, amelynek következtében a korábbi tankönyvekhez képest csökkenteni kellett a témák számát. Ez pedig a témákon belüli leckék tömörítésével járt együtt. A sorozat jellegéből adódóan nagyszámú forrás található a tankönyvben, a jogtörténet, a gazdaságtörténet és az életmód témakörében. A leckék hármas tagozódásúak, az első részben található maga a tényanyag, amely a megtanulandó fogalmakat, évszámokat és összefüggéseket tartalmazza. A második egységben (Archívum) találhatók a feldolgozásra szánt források és ábrák. A harmadik rész (Nézőpont) vitatott kérdésekkel és személyiségekkel, vagy problémákkal foglalkozik. Ez kiváló lehetőséget biztosít kooperatív technikák alkalmazására, például vitákra, esetleg drámapedagógiai alkalmazásra, amely szemléletessé teheti a feldolgozást. A forrásokhoz kérdéseket és feladatokat rendelnek a szerzők, és javaslatot tesznek a feladatok megoldásához alkalmazandó módszerekre is. Az Archívum a megértést, az önálló feldolgozást és önálló véleményalkotást segíti, s nem tartalmaz megtanulandó anyagrészt. A tankönyv szerkezetében és céljaiban alkalmazkodott az új elvárásokhoz és megvalósítja az oktatáspolitika azon célját, hogy a pedagógusok „élő lexikonok” helyett gondolkodó, a tudást hatékonyan alkalmazni tudó embereket neveljenek.
Jegyzetek
[1] Hosszú Gyula (szerk.): A század fele (1914-1945), Alternatív Közgazdasági Gimnázium Alapítvány, Budapest, 1996.
[2] Kaposi József – Száray Miklós: Történelem IV. Középiskolák 12. évfolyam (Forrásközpontú történelem sorozat), Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2009.
[3] http://www.oki.hu/oldal.php?tipus=cikk&kod=2000-05-km-Gyori-Jelen
[4] Láng Imre: Az Egyesült Államok gazdaságpolitikája és külpolitikája 1933-1939. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1988. 9. o.
[5] Raymond Moley: The First New Deal. Harcourt Brace & World, New York, 1966. 53. o.
[6] Paul K. Conkin: The New Deal. Harling Davidson Inc., Illinois, 1975. 25. o.
[7] Raymond Moley: i.m. 225. o.
[8] Herbert Stein: Presidential Economic: The Making of Economic Policy from Roosevelt to Reagan. Business Economics, San Francisco, 1996. 29. o.
[9] William. E. Leucthenburg: Franklin D. Roosevelt and the New Deal. Harper & Row, New York, 1963. 1. o.
[10] Adam Smith: A nemzetek gazdagsága, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 1992. Az eredeti mű 1776-ban jelent meg.
[11] Herbert Stein: i.m. 30 o.
[12] Julian E. Zelizer: The Forgotten Legacy of New Deal Fiscal Conservatism and the Roosevelt Administration 1933-38 = Presidental Studies Quarterly, 30. évf. 2. szám, 338. o.
[13] W. Elliot Brownlee: Federal Taxation is America: A Short History. Cambridge University Press, New York, 2004. 106. o.
[14] http://epa.niif.hu/00000/00035/00079/2004-02-ta-Tobbek-Gazdasagi.html
[15] 202/2007. (VII. 31.) Korm. rendelet a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet módosításáról.
[16] Az Alternatív Közgazdasági Gimnázium pedagógiai programja (www.akg.hu/program/7_3_difftev.html)