Borda Réka versei

A hitetlenség megkísértése

 

Mint véletlen gyilkos a halottjához,

úgy félek hozzád érni. A köldököd a pulóver

alatt sandán néz rám azzal a barna színű,

ráncos szembogarával. Most kéne nyelvünkkel

egymás járataiba nyúlnunk. Az a szép

szüzesség leszakadt rólunk rég,

elvetéltük és kimostuk lábaink közül.

Mégis félek levetkőzni a családneved,

mintha keresztkérdéssé válnék,

mialatt te annyit szólítanád istent,

hogy elhinné, létezik.

 

 

 

 

Közös déd

 

Hatvan évvel ezelőtt éltek a dédszüleid,

csirkét pucoltak és öblöset káromkodtak,

ha megint teherbe esett a nagyanyád.

 

Kifüstöltek magukból, mint darazsat a tető alól,

és nem építhetsz gyereket belém,

mert akkor felkáromkodna a gémes kútból dédapám.