Tinkó Máté versei

Lapszám, szerző:

Meddőhálók

Feszített víztükörről nézünk

messzi tófenékre,

kivetjük, amink van,

lesben állunk,

egymáshoz igazítjuk a késztetéseket,

testvérré leszünk ebben a dermesztő hidegben,

és már felfoghatatlan, ami előbb volt,

mielőtt a kör végleg bezárul,

elindulunk mesélni róla,

jégpáncél terül a síkra,

s belőlünk valami meddő

nőni kezd.

Antwerpen múzsája

 

A férfi ötven körüli nemes acél,

a férfi épp ennek fordítottja.

A két férfi egymásra vár:

szeretnék a beszélgetés fonalát

legombolyítani. A tegnap, ami

ma mint múlt, tovább és tovább fényesül.

Helyette szégyellik magukat,

lesütik szemeik, és a fiatal pincérlánytól

fekete kávét kérnek: elvitelre.

S mert felismerik az összefüggéseket,

ami távozásra szólít, két irányt választanak.