Czinke Ferenc
(1926-2000)
Ha meghalok, magammal viszem a Napot,
Égi tükörben lássák magukat az angyalok,
Citerát a hátamon, hogy kéznél legyen a dal,
Csobogó patakot zsongó csevegéssel…
ha már elszivárgott az idő,
hogy nyomtalanul tűnjek el.
A halál önkéntes, csak egy ballada,
Melyben szabad vagy, saját halálodat
viszed haza.
Majd a titok csöndje
a nyitva maradt unoka-szemekben,
Csillan a vályoból épült katedrális ablaka
S egy-egy kép, hogy itt voltam valaha
(Czinke Ferenc)