EGY ÍRÓ HALÁLÁRA
Meghalt egy nagy író, nagy csendben, elhagyottan.
Szép temetése lesz. Neki már, persze, mindegy.
Az Írószövetség halottjának tekinti,
kit már életében halottnak tekintett.
*
EGY KÖLTŐRE
Írsz: a Nagydíjra függeszted szemed,
mindkét szemed, – így alkotsz elmerülve.
Függesszed legalább egyik szemed
a műre!
*
EGY SEMATIKUS ÍRÓRA
Várja őt a falu; autója indul is már.
Lelkét nagy kérdések parazsa égeti.
Rég arról írt: belép-e a téesz-be Kis Pál;
ma arról ír: Kis Pál vajjon nem lép-e ki.
*
EGY SZERKESZTŐRE
Nem élővíz, de állóvíz a lapja –
Sohasem élt tán Gyulai vagy Osvát?
Tetteinek csak egy elv az alapja!
halált-megvető óvatosság.
1954
Rovatunk a szépirodalom mindenkori helyzetértékelő és programadó felelősségére fókuszál, történelmi idők példáival. A közlés forrása: Képes Géza: Vajudó világ. Válogatott és új versek. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1954. 92–95. o.