Van egy ország a jég alatt,
Nem él sötétben, csak homályban, –
Mire a fény a mélybe ér,
Megavul a jég-szalonnában.
Vannak ott tág jégpaloták
A tátottszájú nagy-halaknak,
S vannak apró jégkalyibák,
Hol a kis-halak élnek-halnak.
Vannak szép erdők jégből és
Jégvirágos, ezüstös rétek,
És jégszemek és jégszivek
És jégbefagyott szenvedések.
Vannak, akik mindegyre várják,
Hogy a jégpáncél majd fölenged,
És vannak, akik féltve őrzik
A mozdulatlan, ősi csendet.
Van egy ország a jég alatt,
S ködös álmokban nő egy másik, –
Jég alatt élünk s az idő
Fölöttünk gyorsan korcsolyázik.
1941
Rovatunk a szépirodalom mindenkori helyzetértékelő és programadó felelősségére fókuszál, történelmi idők példáival. A közlés forrása: Sárközi György: Ég s föld között. Összegyűjtött versei és versfordításai. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1976. 122–123.