Harcias Zemplén megyének
Egybegyült – kuruc csapatja.
»Vitézek: – ott – a labancok
Ellen serge! – rajta, rajta!
Csak, a legfőbb labanc ellen
Tilos hősi kardra menni!« …
Igaz! a miniszterelnök
Labanc urat, – ki – kell – venni!
»Rajta, rajta! tűzhelyünket
Ostromolja már az ellen,
Senkinek se kegyelmezzünk!
Mind egy lábig, nosza, vesszen!
De, kik köztök: kománk, sógrunk,
Azok ellen nem kell menni!« …
Igaz! a seprűzni való
Komát, sógort – ki – kell – venni!
»Dicső megye! hol: Rákóczi,
És Kossuth bölcsője renge!
Íme, lássad! oldalunkon
Már a széles harci penge!
Semmi pardon! de, az apánk,
S fiunk ellen nem kell menni!« …
Igaz, igaz! – a rossz apát,
S rosszabb fiút – ki – kell – venni!
»Lobogj szent tűz, hah, lobogj fel
Szilárd lelkünk … szalmalángja!
Le a bérenc fajjal, amely
Koldusbotot hoz hazánkra!
De, kik jó pajtásink voltak,
Azok ellen nem kell menni!« …
Igaz! a csapatni való
Labanc pajtást – ki – kell – venni!
»S nem csak ott fenn, – itt köztünk is
Nyüzsögnek a bősz labancok!
Megyénkről e hősi szablya
Hadd mossa le a kudarcot!
De, – fiskális, és direktor
Ellen nem kell harcra menni!« …
Óh! a grófi rabszolgákat,
Egytől-egyig – ki – kell – venni!
»Le az ellent! … jaj! de, mind ki-
Vettük,! … egy sem maradt hátra!«
Tudjátok mit?: rohanjatok –
Róthoz – hősi vacsorára!
Legbiztosabb: a rostélyos,
S laska ellen harcra menni
Se: apátok, se: komátok!
Egyiket se kell kivenni!
Rovatunk a szépirodalom mindenkori helyzetértékelő és programadó felelősségére fókuszál, történelmi idők példáival. A közlés forrása: Szemere Miklós összegyűjtött munkái. II. kötet. Aigner Lajos kiadása, Budapest, 1882. 338–340. o.