Polcravaló (könyvajánlók)
A történelem segédtudományai között az archontológia művelése Magyarországon komoly elődökre tekint vissza. Bölöny József, Fallenbüchl Zoltán, Markó László és mások művei mellé a diplomáciatörténet hiánypótló
A keresés eredménye:
Bolvári-Takács Gábor: A képek szabadsága. Rekviem egy archívumért
A fénykép mint önálló történeti forrás, de különösen mint történelemábrázoló eszköz az 1970-es évekig nem volt jelen a hazai történetírásban. Ennek prózai okai is voltak:
Madarász Imre: A – mégis – boldog Tasso. Tusnády László életrajzi esszéregénye elé
A könyv, amelyet az Olvasó a kezében tart többszörös értelemben tassói regény. A világirodalom egyik legregényesebb sorsú költőjének életregénye. Olyan, amelyet főhősének egyénisége és szelleme
Fittler Katalin: El nem szálló gondolatok. Tallián Tibor zenetörténeti előadásai
„Kötetünk tartalmának nagyobb része 1993 és 1996 között rádióelőadások formájában nyerte el első megfogalmazását. Onnan származik a cím is, Bartók Béla zenekari ciklusától kölcsönöztük, amelyet
Koncz Péter: Tanyavilág
Sárgán ringatóznak a zempléni hegyek öreg tölgyfái. A Kút-padka dűlő szőlői felől lassú pára száll fel. Az avar alatt szunnyad a megtöppedt batul alma… Ez
Halászi Aladár: A Jankó-tó
Földrajzi neveink eredetét vizsgálva nem sokszor bukkanunk lóra, bár lovas nemzet a magyar. Falunkban ez a ritkaság viszont természetes tény, hiszen a Tisza árterén a
Nyerges Gábor Ádám: A tavasz elmarad (regényrészlet)
(részlet a „Mire ez a nap véget ér” című, készülő regényből) Természetesen a Világegyetem, valamint a Világlegjobb Gimnázium fennállásának 13,82 milliárd esztendős évfordulóját
Nagy György András: Megtalálni
Leginkább mesének hitte a világvégét – egészen addig a napig. Nem volt nagy falu az övék, még módos se, de adtak magukra az idevalósiak, még
Biró Zsombor Aurél: Áloműző
A lány, akihez kihívtak, öt éves volt és nemrég kezdett el feltűnően álmodni. A szülők pánikba estek, rögtön az első után hozzám fordultak, de én
Juhász Tibor: Sodródók
Itt nem szoktak megállni a vonatok, felszállók sincsenek, egy-két hajléktalan jár néha erre, megrángatják a sötét, lelakatolt váróterem ajtaját, aztán eliszkolnak. Lehet, hogy tőlünk félnek,