Harsányi István szobrának avatására gyűltünk össze. Személyében a nagyhatású sárospataki gimnáziumi tanárt, a neves tehetséggondozót és gyermekpszichológust, a fáradhatatlan társadalmi és népfőiskolai szervezőt, a jövőbe látó pataki lokálpatriótát tisztelhetjük. Életművét két szóval jellemezhetnénk legjobban: kezdeményezőkészség és inspiráció. Kezdeményező volt azért, mert számára az új dolgok felfedezése, megindítása jelentett kihívást. Inspiráló pedig abban az értelemben, hogy képes volt másokban felelősségtudatot, tettrekészséget ébreszteni.
Harsányi István értékszemlélete már ifjúkorában megmutatkozott. Kevéssé ismert, hogy bölcsészdoktori disszertációját 22 évesen Rokokó ízlés a magyar irodalomban címmel készítette el, amelyben elsőként dolgozta fel a szóban forgó témát. Munkájának fontosságát bizonyítja, hogy Szerb Antal öt évvel később már forrásként hivatkozott rá magyar irodalomtörténeti monográfiájában.
Az irodalomtörténészi indíttatás atyai örökség volt, de ifjabb Harsányi István a pataki gimnáziumba történt tanári visszatérése után szinte azonnal új feladatot talált: 1935-ben kezdeményezésére indult meg a népi tehetségkutató és tehetségmentő mozgalom. Ez alapvetően befolyásolta a pataki iskola társadalmi hatásmechanizmusának alakulását, hiszen tehetségvizsgások százai jutottak be a gimnáziumba, s váltak később alkotó értelmiséggé.
1945 után a kultusztárca létrehozta a Magyar Népi Művelődési Intézetet és őt kérték fel ennek vezetésére. Az intézetet azonban a kommunista hatalom megszüntette. Harsányi István ekkor – a korábban Eötvös-kollégistaként Genfben töltött tanulmányai hatására (ahol pl. a fiatal Piaget-t hallgatta) – pszichológusi pályára tért. Ehhez előbb a Gyermeklélektani Intézet adott keretet, amelyet átvett a Magyar Tudományos Akadémia. Ebből fejlődött ki a mai Pszichológiai Intézet. Harsányi István kutatásai és publikációi úttörő jelentőségűek voltak a neveléslélektan, az olvasáskutatás területén, foglalkozott a serdülőkör és az ifjúkor pszichológiájával.
Kezdeményezőkészsége a hatvanas évektől Sárospatakhoz kötődő társadalmi aktivitásban nyilvánult meg. 1960-ban újraélesztette és évtizedeken át vezette a pataki diákok két világháború között már működött budapesti baráti körét, olyan közösséget létrehozva ezzel, amelyre méltán alkalmazható Bibó István definíciója a „szabadság kis körei”-ről. Oroszlánrészt vállal a lobbizásban, amelynek eredményeként Sárospatak 1968-ban visszakapta városi rangját.
A hetvenes évek az ekkor már nyugdíjas, tehát életénak második, ám az előzőnél egyáltalán nem kevésbé aktív szakaszát élő Harsányi István szervezőkészségének fénykora. 1972-ben meghirdette a „Tegyünk valamit Sárospatakért!” mozgalmat, s még abban az évben öregdiákokból álló delegációt fogadott a művelődésügyi miniszter. 1973-ban Pályám emlékezete címmel rendezvénysorozatot indított Sárospatakon, egy évre rá öregdiák-világtalálkozót szervezett. 1975-ös a Bodrog Szálló felépítésére és a Zempléni Tájvédelmi Körzet létrehozására vonatkozó kezdeményezése: tíz éven belül mindkét terv megvalósult. 1976-ban sor került az első sárospataki népfőiskolai találkozóra, később kidolgozta a Norma Népfőiskola koncepcióját és részt vett a mozgalom országos újjászervezésében. Közben folyamatosan publikált, szakmai lapokban és a Magyar Nemzetben, emellett összegyűjtötte a pataki diákvilág anekdotakincse következő kötetének anyagát: e munka 1996-ban látott napvilágot.
Nem sorolom tovább. Az örökké tenni akarás, a fáradhatatlan munkakedv, az ötletgazdagság – ez volt ő. Olyan életművet hagyott hátra, amely bennünk és környezetünkben él, tehát időtlen.
1988-ban ott lehettem Harsányi István 80. születésnapján, a pataki diákok budapesti köre rendezvényén. Magammal vittam Az ifjúkor c. kötetét, és megkértem, dedikálja. Pista bácsi a következőket írta bele: „Takács Gábornak szeretettel, várakozással, HP”. Őszintén szólva nem nagyon értettem, mi az, hogy „várakozással”? Hiszen alig ismert. Ma már pontosan tudom, hogy Harsányi István nemcsak elvárta másoktól az eredményeket, de képes volt azokat saját sikerélményeként megélni. És erre csak kevesen alkalmasak.
Méltó szobor került méltó helyre. Harsányi István mostantól derűsen szemléli kései gimnáziumi diák- és tanár-utódait a Kollégium udvarán. Nekünk pedig csak egy feladatunk van: felnőni hozzá!
(Elhangzott dr. Harsányi István (1908–2002) tanár, az öregdiák-mozgalom vezéralakjának a Sárospataki Református Kollégium udvarán felállított mellszobra ünnepélyes avatásán, 2023. január 20-án, a Sárospataki Református Kollégium Nagykönyvtárának Dísztermében. A szobor alkotója Meszlényi Molnár János szobrászművész. Köszöntőt mondott Dienes Dénes gyűjteményi igazgató. A szobor a Tiszáninneni Református Egyházkerület, Sárospatak Önkormányzata, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia, a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány, a Magyar Comenius Társaság és a Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei támogatásával valósult meg.)