Balogh István 1980-ban született Sárospatakon. A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, majd a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett formatervező és vizuális és környezettkultúra tanári diplomát. Több nagy nemzetközi vállalatnál dolgozott designerként, részt vett a Vodafone és a Nokia reklám- és marketing-tevékenységében. Jelenleg a Tokaj-Hegyalja Egyetem vizuális tervezője Sárospatakon. Üzleti jellegű munkái mellett folyamatosan alkotó művészként tevékenykedik. Tíznél több hazai és nemzetközi önálló kiállítása volt.
A művészek alapvetően két oldalról közelíthetnek az alkotási folyamathoz. Vannak, akik az ábrázolás igényével nyúlnak az eszközökhöz, mások sokkal inkább a kifejezést tartják fontosnak. Az alkotói akarat, az alkotáshoz való viszonyulás, bár alapvetően befolyásolja a mű végső megjelenését, nem lényeges szempont, csak a hatás számít. Az ábrázolás szándékát mindig az analízis, a kifejezés kényszerét pedig a szintézis jellemzi. Ha úgy tetszik, az ábrázolás során a világot elemeire bontják az alkotók, a kifejezés pedig elsősorban az összegzés tevékenységét feltételezi. Idősíkon vizsgálva a kérdést, az analízis során az egységnyi időt pillanatokra bontva tárjuk a nézők elé, a szintézis viszont sűríti azt, és akár több időpillanatot vagy síkot próbál egy gesztusban összegezni.
Ha a fenti eszmefuttatást elfogadjuk, kétség sem férhet ahhoz, hogy Balogh István, első ránézésre, az analitikus művészek sorát gyarapítja. Legalábbis ez a megközelítés, a táblakép formájában megjelenő munkáit szemlélve, mindenképpen helytállónak tűnik. Életrajza további érveket szolgáltat a megállapítás alátámasztására. A MOME formatervező szakán végzett, tehát tanult hivatása alapvetően a vizualitás funkcionális megközelítése és tervezése.
A művészt és műveit közelebbről megismerve azonban világossá válik, hogy az eredeti foglalkozás (designer) és az alkotóművészeti tevékenység elkülönül egymástól. Nem különösebben meglepő tehát, hogy a munkája során használt tervezői portfóliója szinte nyomokban sem tartalmazza azokat az elemeket, amelyeket a művészi tevékenysége révén keletkezett munkái ábrázolnak. Ennek oka egyrészt a professzionális designer tevékenység sajátosságából fakad, amely nem tűri az esetlegességet, sőt bizonyos szempontból korlátozza az alkotói önállóságot és a kreativitást, mivel az elsődleges szempont a funkcionalitás és a megbízónak való megfelelés. Másrészt pedig a művész habitusából ered, aki épp az előzőekben említett okokból, tudatosan szétválasztja a tervezőként kapott „hivatalos” megbízásokat az önálló indíttatású alkotói tevékenységtől. Ezzel együtt az alkotói munkák, bár megközelítésekben szintén analitikusak, különös arányát mutatják a klasszikus konstruktivista művészeti szemléletnek és a véletlenre is hagyatkozó vizuális játékoknak. Alapvető jellemzőjük az arány és kompozíció letisztult alkalmazása. Nincs felesleges színes folt, nincsenek rossz helyre tett, túlhúzott vonalak. Ugyanakkor a kép egységes és kiegyensúlyozott kompozíciójából mindig kikandikálnak játékos formák, vidám színek, mintha a művész számára a szigorú rend kicsit terhes lenne és felhatalmazná képei elemeit egy kis mókázásra. Különösen igaz ez azokra a munkákra, amelyeken szeretett városát, Sárospatakot, és annak környezetét igyekszik megörökíteni. A városról és vidékéről szóló munkái egyszerre tekinthetők dokumentumértékű megörökítésnek, és valami olyasminek, ami vallomást tesz az lokális kötődés erősségéről, a gyerekkor emlékeiről.
Aki ismeri Balogh István családi hátterét, nevezetesen, hogy a szülei képzőművészek – édesanyja Molnár Irén festőművész, édesapja Fazekas-Balogh István képzőművész –, azok számára mindez nem meglepő. Művei nem szintézisei ugyan szülei munkásságának, ugyanakkor nem nehéz kimutatni az alkotói szándék közvetlen rokonságát, édesapja konstrukciók iránti fogékonyságát és édesanyja érzelemmel teli kötődését a lakóhelyhez.
Balogh István azonban nemcsak táblaképek alkotója, hanem aktív fotó- és videóművész is. Érdekes módon az ebbe a körbe tartozó munkái sokkal inkább megközelíthetők a szintetikus szemlélet oldaláról, vagyis elsősorban a kifejezés szándékával készülnek. A művésznek, saját bevallása szerint, mind fotói, mind pedig videófilmjei sokkal nagyobb arányban tartalmaznak esetlegességet, játékos könnyedséget, mint a táblakép igényű alkotásai. Történik mindez úgy, hogy közben önmagát a vizualitás oldaláról érkező művésznek tartja, s hogy a fotói és videói sok esetben szándékolt mondanivalót is tartalmaznak. A gondolat-konstrukció, a humor tudatos alkalmazása, a vizuális játék igénye azonban itt sok esetben már fegyelmező keretet ad az alkotói munka folyamatának. Mindazonáltal a kísérletezés a fénnyel, a kötetlen játék a formákkal sokkal inkább eszközei e műveknek, mint a táblaképeknek.
Ha tartalmi szempontból végig tekintünk Balogh István munkáinak során, leginkább az tűnik fel, hogy milyen sokféle kérdéssel foglalkozik. Egyrészt eltérő technikákat alkalmaz, a vizuális művészetek különböző ágai között szabadon választ platformot. Számára egyaránt alkotói közeg a statikus táblakép klasszikus megfogalmazása, a fotó eszközeinek már-már formabontó felhasználása, vagy a rövid videók sok hangú kifejező eszköztára. Másrészt témái is változatosak: van, amikor csupán a vizuális probléma körbejárása foglalkoztatja, ugyanakkor a körülöttünk lévő világ összetettsége megértésének igénye is megjelenik képeinek horizontján. A humor és az élet dolgainak bölcs szemlélése sem áll távol tőle. Visszautalva előbbi eszmefuttatásunkra, azt látjuk, hogy bár a látvány oldaláról közelít az alkotói folyamathoz, mégis sok esetben lírai vagy elbeszélő húrokat tud pengetni. Szinte sohasem ragad le egy témánál vagy eszköznél, kísérletező szelleme nem lanyhul.
A művész munkái szinte kizárólag számítógéppel készülnek. Joggal vethető fel tehát az a kérdés, hogy képes-e a digitális technológia visszaadni néhány olyan klasszikus, a művészetekben fellelhető értéket, amelyeket korábban a művészi kifejező eszköztár elemének tartottak? Van-e a digitálisan készült munkákban érzékelhető művészi gesztus, vannak-e festői letétek? E kérdés a videó- és a fotóművészet körében létrejött alkotások esetében nem feltétlenül értelmezhető, hiszen ezek a műfajok a digitális kor előtt is léteztek, az elmúlt húsz esztendő során csupán a lehetőségek bővültek ki azáltal, hogy a korábbi analóg technika digitálisra váltott. Nehezebb azonban a kérdés a digitálisan létrehozott táblakép vagy grafikai munkák esetében, hogy a művészi gesztus nyomon követése lehetséges-e ily módon? Balogh István vallja, hogy létezik olyan eszköz, van olyan kifejezési lehetőség a mai digitális világban is, amely képes a festői gesztus, a művészi letét illúzióját kelteni. Ebben az esetben nem arról van szó, hogy a számítógép szoftverei képesek előállítani azokat a vizuális effektusokat, amelyek korábban csak a táblakép festés során keletkeztek, hanem arról, hogy a vizuális tér formálása, művészi értelmezése, lehetőséget ad mindezen gesztusok másfajta, de érzékelhető megvalósítására. Mindez különösen azon művek esetében érhető tetten, amelyek elsősorban a vizuális kérdések vizsgálata témájában születnek. A formák, a színek és a vonalak egymásra hatása, a művész szándékai szerinti csoportosítása létrehoz olyan hatásokat, amelyek értelmezhetők a művészi lét fogalomkörében. Ezen kísérletek különösen fontos részei Balogh István művészi tevékenységének.
Összetett világgal találkozik tehát, aki Balogh István művészetével ismerkedik. Ez a világ izgalmas és sok érdekes kérdést vet fel. Olyanokat, amely nem csupán a mai, képi tobzódásban teli korban alkotó művészek számára bírnak jelentőséggel, hanem a művészetet nyitott szemmel és szívvel befogadó szemlélők számára is. Például azért, mert az egyre változó és eszközeiben egyre gyarapodó, vizuális térszervezés megértése, átélése, illetve mindennapi használata életünk része kell, hogy legyen. Ez pedig, a hihetetlen mennyiségű képek világában, rendkívül fontos mind az elme, mind pedig a lélek egészsége szempontjából. E befogadást, értékelést tanító, tanuló folyamatban nyújthat nekünk támpontot Balogh István művészete. Érti, használja és számunkra érthető, elérhető módon felmutatja ezt a vizuális világot.