nem rólam
Im memoriam B.Sz. (1964-2014) et K.T. (1989-2014)
megyek az úton te már rég előttem
lábad nyomában lépkedek a porban
25 év ennyi van köztünk a 25 nem prímszám
a 25-nek 3 osztója van 1 5 25 a 3 prímszám az 5 is
de ha 187 évet élnék se értenélek
a 187 nem prímszám a 187 osztói 1 11 17 187 a 11 és 17 prímszám
életem nem tiéd sorsod nem enyém
de fáradt megtört elkínzott arcodban
szelíd mosolyodban magamra ismerek
távolról távolabbra szöktél
mondd ki űzött
semminek születtél
magányod kifűzött cipőként sarokba dobva
Ember vagy csillag voltál kihunytál
ki most az óriás és ki a törpe
ki a messijás ki a nincstelen
ha nem élni hát meghalni jöttél a földre
életet úgy mint feloldozást csak a halál adhat
vízjelként lappang sorsunkban a csend
te tudtad azt amit általad én is tudok
25 év ennyi van köztünk a 25 nem prímszám
de másunk nincs
ebbe kapaszkodunk mind
prímszámokként élünk-halunk
oszthatóak csak Eggyel és önmagunkkal vagyunk
a kötés nem szakad
#temegen
„Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.”
1.
Magányos este
lepedő szívem lépted zaját leste
vártam hogy meglepsz
hogy szívünk újra Egy lesz
egy dobbanásnyi csendre
De mint a kutya fetrengve
kínban hiába nem találom
s nem jön sem a megváltó álom
sem a végső
hogy kívánom testedben halálom
álmot látni vágyom
melyben téged látó szemem szótlan kér
csókra hívó ajkam hallgat
Csípőd íve lágyan ring akár a csónak
de a vágy hulláma csap hirtelen a köves partnak
2.
mint ot felejte t szóköz két elütés között hibás…
3.
mint kiömlött kávé vagy pofára ejtett vajas kenyér
egymásra rétegzett foltok a szavak az asztalon
hiába törlöd jóvá már nem teszed
naponként öl észre sem veszed
mert örök egyedül csak a Nyom
4.
egymás mellett töltött átaludt szeretkezések elveszett éjjelek
átszeretkezett éjszakák egymásnak fordítunk hátat a szavak helyett
- Én téged jaj csak a sor közt tudlak már szerelemmel
szeretni
6.
dob dobban partra dobál ez a tétova óda
dobban a szívhúrt egyre feszíti a vágy ágyékom
görcsbe szorítja a sóhaj az árbócról leng tépett selyem
ó belekaphat a szél még egyszer vagy csak a Semmi
nézd a valóság így hull szét darabokra velem már
végtelen percnyi magánnyal ér fel a most kár értünk
7.
mondatainkban csak legalább rendként légy ott még
mert rendben már ó nem lesz soha életem érzem
ezt kérem