2023 februárjában a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány ösztöndíjával hozzákezdtem a Pataki diákok 19–20. századi életrajzi lexikona összeállításához.[1] A kutatást 2024 márciusa óta a Tokaj-Hegyalja Egyetem Comenius Intézetében újonnan létesült Regionális Történeti és Művelődéskutatási Tanszéken, az Iskolavárosok Kutatási Program keretében folytatom.
Az Iskolavárosok Kutatási Program nemcsak a sok évszázados iskolavárosi múltra visszatekintő települést vizsgálja, hanem a sárospataki iskolakultúra virágzását lehetővé tevő regionális jellegzetességeket és a Tokaj-Hegyalja térségén túlmutató, Sárospatak fennmaradásához hozzájáruló szellemi kölcsönhatás, kulturális transzfer különböző dimenzióit és szereplőit. Mindez kiegészül Sárospatak 19–20. századi várostörténetének, az elszármazott, neves pataki diákok munkásságának és a sárospataki neveléstörténeti hagyomány országos viszonylatban jelentős társadalmi hatásmechanizmusának kutatásával. A program vezetői Bolvári-Takács Gábor és Ugrai János.
Olyan életrajzi adattár összeállítására törekszem, amely elősegíti a fenti célok elérését az itt tanult helyi, regionális vagy országos (esetleg nemzetközi) jelentőséggel bíró személyiségek munkásságának számbavétele révén. A kutatás elemei a következők: 1.) a helyi, regionális vagy országos jelentőségű személyi kör meghatározása; 2.) a Sárospatakon a 19–20. században tanult diákok névsorának áttekintése, az iskolai tanulmányok időszakának pontos rögzítése; 3.) a lexikonba felveendő nevek meghatározása az 1. és 2. pontok alapján; 4.) a nevek kigyűjtése, illetve összevetése a pataki diákok személyét vagy egyes csoportjait érintő forrásokkal, kiadványokkal; 5.) a nevekhez tartozó életrajzok egységes tartalmi szempontok szerinti megírása.
A kutatás több szempontból előzmény nélküli. Egyrészt ilyen jellegű, kifejezetten egy adott iskolában végzettekhez kapcsolódó tematikájú hazai lexikon eddig nem jelent meg, illetve ilyenről nem tudok; másrészt Sárospatakról, Zemplénről, illetve Borsod-Abaúj-Zemplénről átfogó, általános lexikon még nem készült.
Előzmények
A kutatási koncepciót évtizedek óta érleltem. Saját adatgyűjtést mintegy harminc éve folytatok: listázom a pataki diákok tudományos fokozatait, a tudományos és művészeti díjakat, az egyetemi tanárokat és rektorokat, az MTA-tagokat, az öregdiák mozgalom jeles személyiségeit. E területeken több publikációt közzétettem.[2] Úgy vélem, kellő előismerettel és kutatási tapasztalattal rendelkezem a lexikon összeállításához.[3]
A tervezett lexikonhoz hasonló szándékok az elmúlt évtizedekben természetesen másokban is megfogalmazódtak és ennek hangot is adtak. Vegyük sorra a legfontosabbakat!
Nem lexikon, hanem Sárospataki várostörténeti monográfia megírására 1984-ben készült előterjesztés. A tervezett kötet 1886-ig, a mezővárosi cím elvesztéséig követte volna végig a település történetét, tehát az utolsó száz év városfejlődésének bemutatását szándék szintjén sem tartalmazta. A kötet főszerkesztőjének Benda Kálmánt jelölték, s kiváló szerzőgárdát kértek fel.[4] A megjelenést, amely végül nem valósult meg, 1988 augusztusára irányozták elő. Egyes szerzők az elkészült kézirataikat később különböző formában publikálták.[5]
1989-ben Czinke Ferenc (1926–2000) festő- és grafikusművész, mint az akkor alakult Sárospataki Diákegylet fővédnöke, székfoglaló beszédében három, általa fontosnak tartott tevékenységi formát vázolt: 1.) Pataki ki kicsoda, amely regisztrálja, kik végeztek Sárospatakon, s összegyűjti a hazai vagy külföldi tudományos, művészeti eredményeket elérőket; 2.) Zempléni Múzsa irodalmi, művészeti folyóirat, amely Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szerencs és Tokaj, tehát a zempléni térség kiadványa; 3.) A Nemzedéki Népfőiskola, mint az egykori pataki népfőiskola (1936–1950) modernkori újjászületése.[6] A 2. és a 3. pont később megvalósult,[7] az 1. pont csak elképzelés maradt.
1997-ben Balassa Iván (1917–2002) etnográfus – nem sokkal azután, hogy megjelent a Sárospatak történeti helyrajzáról írott munkája[8] – Sárospataki lexikon elkészítését kezdeményezte. A koncepcióban a kinek, a mit és a hogyan kérdéseket vetette fel s válaszolta meg. Az elsőnél a lehetséges olvasói kört elemezte, a másodiknál a lexikon tartalmi elemeit gyűjtötte csokorba, a harmadik kérdésnél a megvalósítás módját és menetét vázolta fel. A háromoldalas gépiratot sárospataki intézményvezetőknek, iskolatörténettel foglalkozó, illetve az öregdiák-mozgalomban szerepet vállaló személyeknek küldte el. Bár Balassa számos egyetértő válaszlevelet kapott, az elképzelés nem valósult meg.[9]
2000-ben jómagam – mint a Pataki Diákok Szövetsége akkori elnökségi tagja – Balassa Iván kezdeményezésének tovább gondolásaként – javaslatot készítettem a Sárospataki életrajzok című sorozat megindítására. Ez három alsorozatot foglalt volna magában: Sárospataki életrajzi lexikon; Ki kicsoda Sárospatakon?; valamint Monográfiák. Az első a már elhunyt személyeket, a második az élőket tartalmazta volna, a harmadikban önálló életrajzok megjelentetését javasoltam. Mindhárom alsorozatnál megadtam a kötetek funkcióját, az összeállítás módját és a megjelenés ütemezését. A javaslatot számos személynek elküldtem, de megbeszélésre nem került sor, az elképzelés nem valósult meg.[10]
Végezetül megemlítem azt a konzultációt, amelyet – még a Tokaj-Hegyalja Egyetem rektoraként – a Sárospatak lexikon megalkotása ügyében, 2022 márciusában kezdeményeztem, s amelyre Dienes Dénes egyháztörténészt, Nyiri Péter irodalomtörténészt, Ringer István régészt, Tamás Edit történészt és Ugrai János történészt hívtam meg, s amelyen több alapkérdést megvitattunk. A rektori pozícióról való lemondásom után a helyzet nem volt alkalmas a folytatásra, de a kezdeményezés főbb elemei a 2024-ben létrejött Regionális Történeti és Művelődéskutatási Tanszéken reményeim szerint megvalósulhatnak.
Források és minták
A pataki diáknévsorok feltérképezését és azonosításukat négy szakaszban kívánom elvégezni: 1.) A Sárospataki Református Kollégium és tagintézményei (gimnázium, jogakadémia, teológiai akadémia, tanítóképző) 1857–1948 között megjelent iskolai értesítőinek áttekintése abból a szempontból, hogy teljes tanévi diáknévsorokat mikortól és milyen részletességgel közöltek. 2.) A Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltára fond- és állagjegyzéke alapján a 19–20. századi diáknévsorok lelőhelyeinek azonosítása: iskolai táblázatok, akadémiai táblázatok, indexek, hallgatói névsorok, lelkészi bizonyítványok névkönyve, teológiai magántanári és alapvizsgák névkönyve, különös tekintettel az 1. pontban nem érintett időszakokra. 3.) Az államosítás és a rendszerváltás közötti (1952–1990) időszakban alkalomszerűen megjelent gimnáziumi és tanítóképzős évkönyvek áttekintése. 4) Az 1990-tól napjainkig tartó időszakban alkalomszerűen megjelent iskolai évkönyvek áttekintése, beleértve a Tablók könyve 1910–2008 című kiadványt. 5) Az 1952–2000 közötti időszak iskolai anyakönyveinek áttekintése.
Egy életrajzi lexikon összeállításához formai és tartalmi minták szükségesek. Munkám jellegéből adódóan hazai kiadványokat vizsgáltam meg, s mondanom sem kell, hogy a felhasznált minták egyúttal forrásként hasznosultak. Az alapminta az immár klasszikussá vált életrajzi lexikon, Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című műve, amelynek I–XIV. kötete 1891–1914 között jelent meg, összesen több mint tízezer oldal terjedelemben. A kiadvány közel harmincezer életrajzot tartalmaz és a 19. század végéig élt személyek munkásságának tanulmányozásához mindmáig nélkülözhetetlen forrás. Ennél is jelentősebb – bár kéziratban maradása miatt csak részleteiben használható – Gulyás Pál Magyar írók élete és munkái (új sorozat) című munkája, amelyből nyomtatásban az 1–20. kötet érhető el. Ez a mű a legteljesebb magyar írói életrajz-gyűjtemény, kézirata az 1940-es években készült. Mintegy 103.000 életrajzot tartalmaz. 1945-ig 3200 oldalnyi szöveg jelent meg (A-tól Dz-ig, 1–6. kötet, 18.000 író életrajzával), majd az 1990-es években további hatezer oldal (E-től Pi-ig, 7–20. kötet, 58.000 író életrajzával), azaz összesen 76.000 életrajz. A kézirat Pi-től Zs-ig terjedő része nem jelent meg nyomtatásban: a kb. 27.000 db beszkennelt, sajnos igen nehezen olvasható életrajz-cédula az MTA Könyvtárában kutatható. A 20. század második felének jelentős teljesítménye a két alap és két kiegészítő kötetből álló Magyar életrajzi lexikon, amely 1967–1994 között, összesen több mint négyezer oldalon jelent meg és kb. húszezer szócikket tartalmaz. A 21. század elején, 2001–2007 között adták ki az Új magyar életrajzi lexikon hat kötetét, tartalma 7800 kéthasábos oldalon összesen tizenkétezer szócikk. Szinyei és Gulyás egyedül dolgoztak, míg a két utóbbi mű többszerzős alkotás.
Némileg más műfaj a „Ki kicsoda”, amely kizárólag élő személyek adatait tartalmazza, s a szövegközlés alapja rendszerint az érintett személytől bekért adatlap vagy interjú. Ebből a kiadványtípusból Magyarországon két sorozat jelent meg. Az első széria Ki kicsoda címmel 1969-ben indult a Kossuth Könyvkiadónál. Hazai és külföldi személyeket egyaránt tartalmazott és több-kevesebb rendszerességgel 2009-ig jelent meg, 1981-től Hermann Péter szerkesztésében, 1990 után változó kiadóknál és módosított címekkel (Magyar és nemzetközi ki kicsoda, Biográf Ki kicsoda, MTI Ki kicsoda). A másik a Who is Who Magyarországon című életrajzi enciklopédia, a svájci Hübner Kiadó magyarországi sorozata. Első kötete 2003-ban látott napvilágot, s közel 1400 oldalon több mint nyolcezer személy lexikoncikknél részletesebb életrajzát tartalmazza. Ezt követően évente jelentek meg az újabb kötetek, 2004-től cd-melléklettel. Az utolsó, 12. kiadás 2014-ben került a boltokba. A kötetek egyenként átlagosan kb. tízezer szócikket tartalmaznak, emellett listázzák a korábbi kötetekben fellelhető, újra nem közölt neveket. Végezetül a legteljesebb mai internetes adatbázist, a Kozák Péter által alapított és írt Névpont.hu-t említem, amely a 19. századtól napjainkig élt magyar személyek munkásságával foglalkozik. A portálon jelenleg mintegy tizenegyezer tétel található.
A regionális jellegű életrajzi lexikonok közül két újabbat említek meg: Bényei József Debreceni irodalmi lexikonát (2009) és a Dobrossy István – Eszenyi Miklós – Zahuczky László által írt Miskolci életrajzi lexikont (2008). A zempléni térséget tekintve kiemelendő az elsősorban nem életrajzokat tartalmazó Sátoraljaújhely lexikona (2001, szerkesztő: Kováts Dániel), valamint Hőgye István Neves újhelyiek (1986), Pauleczki Ferenc Híres tolcsvaiak (1994) és Fehér József Híres erdőbényeiek (2005) című munkája. Nem életrajzi tárgyú, de regionális jelentősége miatt példaértékű A Zempléni-hegység földrajzi lexikona (2009, szerkesztő: Frisnyák Sándor – Gál András – Horváth Gergely).
A módszertani és forrásértékük miatt számba vett fenti kiadványok közös vonása, hogy nem alkalmaznak bekerülési időhatárt, természetesen nem iskola-központúak (tehát nem feltétlenül adják meg a középiskolai adatokat) és többségükben egyszerzős művek, ami megerősíti azon meggyőződésemet, hogy ilyen jellegű kiadványoknál mindig szükséges egy olyan személy, aki átlátja az egész munkát, érzékeli az összefüggéseket, érvényesíti az egységes szempontokat és kiküszöböli az átfedéseket.
A további források között fontos a Révai Nagy Lexikona, amely 1911–1927 között húsz kötetben jelent meg, s egy pótkötet 1935-ben. Az összesen közel 19.000 oldal áttekintésével kiegészíthetők a 20. század elején lezárult Szinnyei-féle Magyar írók élete és munkái adattár szócikkei, másrészt vannak olyan személyek, akik a 19. század végi adatgyűjtéskor még nem kerülhettek a látókörbe. Közel negyvenezer életrajzi szócikket tartalmaz a Révai Új Lexikona (megjelent 1996–2006 között18 kötetben, majd a kiegészítő kötet 2008-ban). A szakosított életrajz-gyűjtemények közül jól használhatók az 1884–1949 közötti Országgyűlési almanachok, amelyek a képviselők és főrendiházi (felsőházi) tagok rövid életrajzát tartalmazzák. Az első kötet az 1884-es választások után, a továbbiak 1940-ig minden képviselőválasztás után megjelentek. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés (1944–45), az 1945–1947-es nemzetgyűlés és az 1947–1949-es országgyűlés almanachjai 1990 után láttak napvilágot. Fontos adattár A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 című három kötetes életrajzi lexikon (2003), valamint a Kovács I. Gábor által írt és szerkesztett Magyarországi egyetemi tanárok életrajzi adattára 1848–1944 című sorozat eddig megjelent három kötete (2012–2016). Ugyanakkor nem adnak érdemi többlet információt azok a lexikonok, amelyek csak rövid szócikkeket tartalmaznak és iskolai végzettségi adatokat nem közölnek, mint például a Magyar Irodalmi Lexikon, az Új Magyar Lexikon vagy a Magyar Nagylexikon.
Végezetül felhívom a figyelmet térségünk tudományos periodikáira a bennük közölt számos életrajz, emlékcikk miatt: a Bibliotheca Comeniana (A Magyar Comenius Társaság kiadványsorozata) 1–23. kötetei (1986–2023); a Sárospataki Füzetek (A Sárospataki Református Kollégium folyóirata) 1857–1869 és 1904–1905 közötti, majd az új folyam 1997-től megjelent számai; a Széphalom (A Kazinczy Ferenc Társaság évkönyve) 1–32. kötetei (1986–2024); a Zempléni Múzsa társadalomtudományi és kulturális folyóirat 1–95. lapszámai (2001–2024).
A felsorolt kiadványok jelentős része digitálisan elérhető és kutatható, ami jelentősen megkönnyíti az adatok gyűjtését. Persze, tudni kell bánni a keresőszavakkal: a ’Sárospatak’ kifejezés nem ad ki minden előfordulást, szükséges a ’sárospataki’, ’Sárospatakon’, ’Sárospatakra’ verziók szerint is keresni, továbbá ugyanezen ragozott formákkal a ’Patak’ kifejezésre.
Számos egyéb szaknévsor, kislexikon, adattár és almanach felsorolható lenne; az általam feldolgozott vagy feldolgozásra kijelölt források tételszáma jóval meghaladja a százat, s a kötetszám ennél sokkal több. Mindez kiegészül az interneten elérhető adatokkal, amelyek olykor teljes életrajzokat, máskor csak egy-egy hiányzó adatot jelentenek. Az élő személyek esetében kézenfekvő a személyes megkeresés; ezt a módszert a szerkesztés utolsó fázisában, az adatellenőrzésekkel együtt fogom alkalmazni.
Tartalom és szerkezet
Ami a lexikonba való bekerülés szempontjait illeti, az első az időhatár kérdése: a lexikon az 1800. január 1. és 2000. december 31. közötti időszakot tárgyalja. Tehát ezen időhatárok között Sárospatakon tanult személyekről (elhunytak és élők) van szó, kiegészítve azokkal, akik 1800 előtt jártak ide és 1800. január 1. után távoztak el. A második kérdés a tematika: e tekintetben formai, tartalmi és területi szempontokról beszélhetünk.
A „pataki diák” fogalmát a Sárospataki Református Kollégiumhoz kötődő, annak keretében működő vagy abból kivált iskolák és jogutódaik közép- és felsőfokú képzéseire alkalmazom, beleértve a nyolc osztályos gimnázium alsó évfolyamait, továbbá a református kollégium általános iskoláját, valamint a tanítóképző gyakorló általános iskoláját. Az iskolatípusok szempontjából vizsgálom az állandó intézményeket (gimnázium, tanítóképző, akadémia [jogi, teológiai, bölcsészeti]), az időszakosan létező intézményeket (általános iskola, népfőiskola, kertészeti és szőlészeti középiskola, nyári anyanyelvi kollégium), valamint az eseti jogviszonyokat (magánvizsga, magán záróvizsga [szigorlat], teológiai magántanári képesítő vizsga).
Az így lehatárolt pataki diákok közül a lexikonban való megjelenés további feltétele az életút, az életmű értékelése. Tartalmi értelemben ide sorolandók az országos, illetve nemzetközileg (beleértve a határon túli magyar közösségeket) számon tartott történelmi, irodalmi személyiségek, politikusok, diplomaták, üzletemberek, művészek, lelkészek, újságírók és más közéleti személyiségek, gazdasági, igazságszolgáltatási, oktatási, közművelődési vezetők, tudományos vagy művészeti fokozattal vagy díjjal rendelkezők. Területi szempontból külön figyelmet kapnak a Zemplén és Sárospatak életében szerepet játszó személyek, közigazgatási vezetők, cégvezetők, intézményvezetők és helyetteseik, társadalmi szervezetek vezetői és vezető testületi tagjai, a helyi lapok szerkesztői, a pataki iskolák pedagógusai, a diákvezetők, az öregdiák-mozgalom aktivistái. Akiről forrásértékkel bíró kiadványban vagy honlapon életrajz, interjú vagy szócikk jelent meg, ipso facto bekerül a lexikonba, feltéve, hogy valamely tartalmi szempontnak megfelel.
A szócikkek felépítése a következő: 1.) Név (névváltozat), születési és halálozási adatok, foglalkozási azonosító; 2.) Tanulmányok, iskolák, végzettségek, benne a sárospataki időszak: intézmény, tanév(ek), évfolyam/szak/osztály, érettségi/záróvizsga éve; 3.) Sárospataki diákvezetői, illetve iskolai tisztségek (ha voltak); 4.) Munkahelyek, beosztások, vezetői megbízások; 5.) Szakmai és társadalmi tisztségek; 6.) Sárospataki öregdiák-mozgalmi aktivitás (ha volt); 7.) Elismerések, kitüntetések; 8.) Az adott személy emlékezete Sárospatakon (intézménynév, közterületnév, emléktábla, szobor, kiadvány stb.).
*
Az életrajzok adatainak gyűjtése során folyamatosan szembesülök a Sárospatakon tanult diákok későbbi életpályáinak hihetetlen sokszínűségével. Bár református kollégiumról beszélünk, az öregdiákok között görög katolikus papokat és teológiai rektort, számos rabbit, sőt görögkeleti szerb pátriárkát is találunk. Politikai szempontból a paletta a lehető legszélesebb: a pataki diákok megtalálhatók a 19–20. század szinte valamennyi pártjában, illetve kormánypárti és ellenzéki parlamenti padsoraiban a szélsőbaltól (kommunisták) a szélsőjobbig (nyilasok). Vannak köztük a magyar történelem dicsőséges hősei 1848/49-ből, 1944/45-ből és 1956-ból, politikaformáló egyéniségek a reformkorból, a kiegyezés korából, a Horthy-korszakból, a Rákosi- és a Kádár-érából, az 1989-es rendszerváltozás utáni évekből; és persze botrányhősök is, mint például az 1883-as tiszaeszlári vérvádper vizsgálóbírója. A jogakadémia jelentőségét jelzi, hogy a 19. századi országgyűléseken egykori joghallgatók nagy számban voltak jelen, mint a távollevő rendek képviselői, majd immár választott követként a reformkori diétákon. A pataki diákok meghatározó szerepet játszottak a Trianon utáni felvidéki, kárpátaljai, erdélyi magyar világi és egyházi értelmiség politikai és kulturális önvédelmének fenntartásában, majd a bécsi döntésekkel visszacsatolt területek budapesti parlamenti képviseletében. S ezek csupán kiragadott példák. Elgondolkoztató, hogy a pataki református gimnázium és református tanítóképző 1930–40-es évekbeli évfolyamaiból milyen sokan játszottak vezető szerepet a Kádár-kori Magyarország mindennapjaiban. Mindez támpontokat adhat a politikai rendszereken átívelő, protestáns etikai alapú társadalmi hatásmechanizmus érvényesülésének kutatásához.
A 2023 februárjában kezdődött intenzív kutatómunka eredményeként e közlemény írásakor az életrajzi lexikon kézirata közel kétezer személynevet tartalmaz, több mint két és fél millió karakter terjedelemben.
Jegyzetek
[1] A jelen közlemény időközi kutatási részbeszámoló, a Magyar Comenius Társaság „Helyek, hatások, hagyományok” című, 2023. november 24-én rendezett XXXI. Tudományos Konferenciáján elhangzott előadás szerkesztett és aktualizált szövege. Az írás dokumentumokkal bővített változata a Bibliotheca Comeniana XXV. kötetében jelenik meg.
[2] Az öregdiák mozgalomról: Bolvári-Takács Gábor: A sárospataki öregdiák mozgalom 19–21. századi kronológiája. Intézménytörténet és közművelődési dimenziók (elektronikus adattár, 2011): https://zemplenimuzsa.hu/a-sarospataki-oregdiak-mozgalom/. Az MTA-tagokról az újabb kutatási eredményekkel bővülő verziókban: Bolvári-Takács Gábor: Pataki tudósok az Akadémián. A Magyar Tudományos Akadémia és a Sárospataki Református Kollégium szellemi kapcsolatai. = Magyar Tudomány, XLV. évf. 2000. 5. szám, 612–620. o.; uő: A Sárospataki Református Kollégium és a Magyar Tudományos Akadémia szellemi kapcsolatai. = Zempléni Múzsa, XV. évf. 2015. 2. szám, 21–33. o.; uő: A pataki iskola és a magyar tudomány. In: Hoppál Bulcsú – Szabados György (szerk.): Mítosz és történelem II. Tanulmányok Hoppál Mihály 80. születésnapjára. Európai Folklór Intézet – Magyar Vallástudományi Társaság, Budapest, 2022. 477–492. o.
[3] Általános módszertani közleményeim: Bolvári-Takács Gábor: Módszertani szempontok a pataki öregdiák-mozgalom történetének kutatásához. In: Ködöböcz József (szerk.): Comenius és a hazai művelődés. Bibliotheca Comeniana IX., Magyar Comenius Társaság, Sárospatak, 2002; uő: A „sárospataki iskola” történeti kutatásának új dimenziói = Sárospataki Füzetek, 13. évf. 2009. 2. szám, 83–90. o.; uő: A sárospataki öregdiák-mozgalom közművelődési és intézménytörténeti adattára = Szín – Közösségi Művelődés, 17. évf. 2012. 1. szám, 50–52. o.
[4] Felkért szerzők és témakörök: Szűcs Jenő (a kezdetektől 1526-ig), Péter Katalin (1526–1711), Orosz István (1711–1835), Vörös Károly (1836–1886), Balassa Iván (topográfia), Détshy Mihály (a vár története), Hörcsik Richárd (a kollégium gazdaságtörténete és a városcímer).
[5] A kötet kiadásának részleteiről lásd: Bolvári-Takács Gábor: Sárospatak várossá nyilvánítása 1968-ban = Zempléni Múzsa, XVIII. évf. 2018. 3. szám, 8–9. o.
[6] A fővédnöki székfoglaló vonatkozó részletét a jelen írás dokumentumokkal bővített változatában, a Bibliotheca Comeniana XXV. kötetében közlöm. A teljes szöveget lásd: Czinke Ferenc: Fővédnöki székfoglaló a Sárospataki Diákegylet közgyűlésén, 1989 (Bevezette és közzéteszi: Bolvári-Takács Gábor) = Zempléni Múzsa, I. évf. 2001. 4. szám, 72–77. o.
[7] Vö.: Bolvári-Takács Gábor: Zempléni Múzsa 2001–2020. Szerzői mutató, adatok, címlapképek = Zempléni Múzsa, XXI. évf. 2021. 1–4. szám, 5–103. o.; Balázsi Károly – Bolvári-Takács Gábor (szerk.): A Sárospataki Népfőiskola tizenöt éve (1986–2001). Sárospataki Népfőiskolai Egyesület, Sárospatak, 2002.
[8] Balassa Iván: Sárospatak történeti helyrajza a XVI–XX. században. Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár, Miskolc–Sárospatak, 1994.
[9] A tervezetet a jelen írás dokumentumokkal bővített változatában, a Bibliotheca Comeniana XXV. kötetében közlöm.
[10] A tervezetet a jelen írás dokumentumokkal bővített változatában, a Bibliotheca Comeniana XXV. kötetében közlöm.