Talán
a nevére nem emlékszem
csak kislányos mosolya maradt meg
talán meg sem ismerném már
talán férjhez ment azóta gyerekei születtek
talán elvált talán megözvegyült
talán néha eszébe jutok
mint most ő is nekem
ahogy azt pityergi
te se vagy különb a többinél
talán nem voltam az
talán nem
talán
Tétován
egykor hittem neked ma már nem hiszek
hogy terheink nagyját te viszed
hogy te faragtál volna ki engem
szinte a semmiből hogy az legyek akinek
lennem kell mert lehet s takarítasz
ha a sérült szív szutyka kidől volt
hogy mindenkinek ma már senkinek
ti lettetek szegényebbek ezáltal vagy én
száradó morzsa az Isten tenyerén mikor
vagyok hű magamhoz és hozzátok
ha kételkedek ha nem hiszek
feloldoz-e gyöngeségünk megannyi
hibája (vétke) alól az önmarcangolás
van-e minden gondolatra örömre szó
pontos és szelíd és vállalható
ha tétován sunnyogva kerül eléd egy
tudd mondani ez nem az ez nem elég
Ha nem nagy kérés
hová lettek a húsleves szagú vasárnapok
minden nap hétköznap verítékező
szorgalmas idő gazdátlan harangszó
ténfereg házaink felett
az út ahol éjszakánként kutyák énekelnek
elfutott előled minden út csapda kísértés
hatvanhárom eleven éved semmiség az
örökkévalósághoz képest véletlen
könnycsepp igazgyöngy vagy jég mert
vihar tombolt itt bősz vihar ágyban
párnák közt ne ilyen életet
ha nem nagy kérés egy másikat
adj Istenem
Sötét van
hogy vagy kérdezi
de nem várja meg
úgyis tudja
szél szalad el mellettünk
hóna alatt a nyárral
várhatott volna még
nyílnak a völgyben a kerti virágok
de este már sötét van
holddal világítanak az angyalok
az ember hazaangyalog
és üres a ház
a komor falakra
csönd vigyáz