Talán a nevére nem emlékszem csak kislányos mosolya maradt meg talán meg sem ismerném már talán férjhez ment azóta gyerekei születtek talán elvált talán megözvegyült
Ez a különös metafora Viczai Henrietta Új reggeleket adjatok nekem c. verséből való. „A tér közepén áll magában / Egy mezzoszoprán pillanat. ” Meghökkentő, ezáltal
Tőled gyönyörű ahová mindig visszavágytam nem találtam a helyet nem találtam magamra a vágy parazsát folyton felszító alak bizony már nem az aki a tüzet
Rege az éjszakába fúlt platánsoron virrasztó lámpák fénykörében kisérteties zajt üt léptem az utca végén középkori rom királynék vára volt az egykoron s most a