Mintha
a semmi közepe ez
vagy a világ közepe
híd ami nem vezet sehova
hiába nyújtózik innen oda
lábánál macska fekszik
bundája még puha mintha élne
a tükörből anyád és apád figyel
a tárgyakon por a párkányon rozsda
kettéhasad a délután
mint platánfa lombja
állsz és a forgalmat nézed
mintha része lennél
valami zajos egésznek
Taxival haza
nem gondolni rá
és gondolni mégis ki-
látni a kanyarig
vagy addig már nem
vagy nem látni
csak gondolni rá
látni régi képeken
milyen volt
ami akkor még
nem ilyen volt
úgy utazunk át a városon
mint még soha: ugyanott
de kétszer sem pontosan
ugyanúgy: nem vagy
kétszer sem ugyanaz
nem az a nap nem az a kéz
nem az az ember aki
leül feláll vagy csak tűnődve néz
itt vissza tud majd fordulni
mondom aztán hogy köszönöm
és végül viszlát jó éjszakát
majd át a parkon a házak
és az autók között
ahol ilyenkor már
senki sem jár
sötétek az ablakok
a többség a maga részéről
letudta ezt a napot