Az asszony nagy batyut cipelt a hátán, görbén ment, húzta maga után a gyereket, a kopasz meg éppen rágyújtott, nem is látta őket, mert a

A hall mennyezetéhez közel az ikonfestőket idéző kék zománcos fénye fogja keretbe a bútorokat, a velencei tükröt, a faragott fogast – mindazt, amit az utóbbi

Tóth Zsuzsannánakaki abortusza óta Almákat fest mondd ki melegíti fel álmodat mikor az anyaság lábosát kalapálja a halál a hűtlen megérkezések szitanyomataiban végtelen kérdőjelek a