Tóth Zsuzsannánakaki abortusza óta Almákat fest
mondd ki melegíti fel álmodat
mikor az anyaság lábosát kalapálja a halál
a hűtlen megérkezések szitanyomataiban
végtelen kérdőjelek a járólap-hideg szemek
fürdőlepedőd alól kigurul a végzet homloka
már csak elválni akarsz mindegy hogy kitől
mindegy hogy hova csak mindent ami el
tudod most kileheled minden bűnödet
most utoljára csal tőrbe az almaillatú gyász
olyan mintha bolondok mosolyával
festenéd arcodat pedig csak belefeszülsz
a félhomályba bele a markolásba
melledre hajlik ebéd utáni agyhasadásod