Születésnapi kötettel tisztelegtek barátai, kollégái, tanítványai Stumpf István előtt. Az egykori pataki diák, a sokoldalú társadalomtudós, a kiváló szervezőkészségű kormányzati szereplő, a mély elméleti felkészültséggel rendelkező alkotmánybíró és egyetemi tanár eddigi életműve önmagában is egészet alkot, s ha mindehhez hozzávesszük munkásságának másokra (személyekre, intézményekre, politikai és jogalkotási folyamatokra) gyakorolt hatását, a végeredmény imponálóan gazdag. Érdemes tehát bővebben szólni róla.
*
Az ünnepelt pályaíve a Tokaj-hegyaljai faluból, Hercegkútról indult. Stumpf István 1957-ben a közeli Sárospatakon született, később itt végezte a gimnáziumot. Az 1975-ben érettségizett évfolyam erős mezőnyt jelentett, csak néhány név a diáktársak közül: Cseri Miklós etnográfus, múzeumigazgató, államtitkár; Mohi Sándor rendező-operatőr; Szathmáry Béla bíró, egyetemi tanár; Wáberer György nagyvállalkozó, kormánybiztos. Az értelmiséggé válás következő lépcsőfoka az Eötvös Loránd Tudományegyetem, ahol 1982-ben jogász, 1985-ben szociológus diplomát szerez. 1996-ban a politikatudomány kandidátusa, 2008-ban habilitál. Közben több alkalommal angol és amerikai posztgraduális képzések résztvevője.
A 80-as évek elejétől a rendszerváltozást előkészítő értelmiségi közösség egyik irányadó személyisége, az ELTE Bibó István Szakkollégium, majd a Századvég Politikai Iskola alapító igazgatója, a Századvég folyóirat alapító szerkesztője. Az évtized végén a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa elnöke, 1990 után Göncz Árpád köztársasági elnök ifjúságpolitikai tanácsadója. Ezzel párhuzamosan oktat és kutat: előbb az ELTE ÁJK Állam- és Jogelméleti Tanszékén tanársegéd, majd a Politológia Tanszék adjunktusa, utóbb docense, illetve az MTA (ma: ELKH) Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa. 1998-tól 2002-ig a magyar kormányban Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter; e minőségében a kormányzás csúcsszerveként működő kancellária és a tükörreferatúra-rendszer megteremtője. 2002 után ismét tanár és kutató, Budapest mellett az egri Eszterházy Károly Főiskolán is. 2010-től kilenc évig alkotmánybíró, közben a győri Széchenyi István Egyetem Alkotmányjogi és Politikatudományi Tanszékére hívják, ahol előbb docens, 2015-től egyetemi tanár. 2021-ben ismét kormányzati szerepet vállal: bő egy évig a felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztosként dolgozik.
Stumpf István igazi „egyetemi ember”, 2021 tavasza óta a Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnökeként segíti a 2021 augusztusában az egykori sárospataki tanítóképző alapjain indult új felsőoktatási intézmény működését, miközben oktatói pályája változatlanul aktív. Kutatási témái az alkotmányos identitás és az európai jog, az alkotmányosság és rendszerváltozás, a kormányzati rendszerek, a pártbázisok és választói magatartás. A Magyar Tudományos Művek Tára 670 publikációját tartja nyilván, a hivatkozások mérésére használt Hirsch-indexe is magas: 16. A győri egyetemen az Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola törzstagja, témavezetőként van jelen az ELTE politikatudományi és a Nemzeti Közszolgálati Egyetem közigazgatás-tudományi doktori iskoláiban. Vezetésével eddig két doktorandusz szerzett PhD-fokozatot (Jakab Dénes Barna és Tóth László), négyen dolgoznak disszertációjuk beadásán, hatan pedig az abszolutórium megszerzésére készülnek.
A kötet szerkesztői az ünnepelt „hídember” szerepét emelik ki, mint munkásságának fő jellemvonását. Stumpf István egyszerre elméleti és gyakorlati szakember, képes összekapcsolni az akadémiai szféra eredményeit a napi politikacsinálással, s jó érzékkel hasznosítja a civil társadalom értékeit a professzionális államszervezés erősítésére. Az élettere tehát valóban a „gubernatio, constitute, communitas” hármas egységében teljesedik ki.
*
Az ünnepi tanulmánykötet a tudományos közélet szép jelensége. Ha szemügyre vesszük a különböző tudományágakban (földrajz, jogtudomány, néprajz, pedagógia, történettudomány stb.) fellelhető példákat, alapvetően kétféle szerkesztési megközelítéssel találkozunk. Az első a tudományosságot helyezi előtérbe: itt az egyes közleményekben semmi nem utal az ünnepelt személyére, a kötet lényegében alkalom az írások megjelenésére. Az ünneplés rangját éppen az adja, hogy a változatos tartalmú, önállóan is tudományos értékkel bíró publikációk kifejezetten az adott személy tiszteletére, együtt látnak napvilágot. A másik megoldás a személyességre teszi a hangsúlyt: fontos a szerzőnek az ünnepelthez fűződő viszonya, a közölt írásmű szempontjából is.
Mondanunk sem kell, hogy Stump István már említett „hídember” szerepe a két műfaji megközelítés kombinációját eredményezte. Ötvenhárom szerző félszáz publikációjáról van szó (vannak kétszerzős írások), amely rögtön érthetővé teszi a félezer oldalt meghaladó terjedelmet. Ennek domináns részét harmincöt szaktanulmány adja, főleg alkotmányjogi, nemzetközi jogi, jogtörténeti, politikatudományi témakörben. Közülük tizenötnél a szerzők nem, vagy csupán lábjegyzetben utaltak a közlés „itt-és-most” jellegére, húsz közleményben viszont kifejezett indoklásként szerepel az ünnepelthez fűződő személyes viszony (közös érdeklődési kör, kutatás, inspiráció stb.). Találunk ezen kívül négy esszét, egy interjút, s egy olyan, kuriózumnak minősíthető közleményt, amely nem csupán köszönti Stumpf Istvánt, hanem elemzi politikai szociológusi életművét. Íme, az iskolateremtés újabb lépcsőfoka: az interpretáció! További kilenc szerző nem tudományos igénnyel fogott tollat: ők emlékek felidézésével és jókívánságaikkal vannak jelen a kötetben.
A szerzői kör szakmai színvonala önmagáért beszél. Az olvasó találkozhat tizenhat egykori vagy mostani alkotmánybíróval, továbbá más állami, kormányzati és önkormányzati közszereplőkkel, egyetemi kollégákkal és tanítványokkal.
A kötet fejezetei – a demokrácia jegyében – szerzői betűrendben követik egymást. Mint ahogy mindig a demokrácia, a jogállamiság megteremtése és erősítése állt Stumpf István életművének középpontjában, a Bibó Szakkollégiumtól a párhuzamos indokolásaival árnyalt vagy különvéleményeivel színesített alkotmánybírósági határozatokig. Kívánjuk, hogy tudományos és közéleti pályáján továbbra is ez a magatartás hozzon számára sikereket!
(Gubernatio, Constitutio, Communitas. Ünnepi írások a 65 éves Stumpf István tiszteletére. Szerkesztők: Erdős Csaba – Orbán Balázs – Smuk Péter. Századvég Kiadó, Budapest, 2022. 532 o. ISBN 978-615-6436-10-8)