Ludnikné Pálfi Dorina: Az ókori görög nevelés és az antik héroszok

Szerző, lapszám:

Bevezetés

Milyen a követendő emberideál? Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznünk, hogy közösségünk hasznos tagjai legyünk? Milyen embert neveljünk gyermekeinkből? Ezek a kérdések a nevelés megjelenésének kezdete óta foglalkoztatják a gondolkodókat. Tanulmányom alappilléreként az ókori görög nevelés archaikus korszakának két forrásanyagát – az Iliászt és az Odüsszeiát tekintem. A monumentális eposzokban megjelenő két héroszt elemzem az általuk megtestesített emberideál szempontjából. Kiállásuk, szavaik és döntéseik milyen követendő példát sugallnak a fiatal hellének számára? Milyen az igazi archaikus kori ember?

Fináczy Ernő a görög művelődéstörténetet a nevelés szempontjából egymástól elkülönülő korszakokra osztotta. Őt követve első korszaknak tekinthető a „homéri kor”, amely a görög művelődéstörténet archaikus korát jelöli Homérosz[1] kiemelkedő költői zsenialitása és eposzainak fontosságát tükrözve. Ez a korszak a Kr. e. VIII. századra tehető, és elsősorban ión, azon belül is az attikai gyerekek nevelésére vonatkozik.[2] Írásom ennek az archaikus korszaknak a fiúnevelésére szorítkozik a forrásokban megjelenő hősök tükrében. Az ok, amiért a leánynevelést nem tekintem vizsgálatom tárgyának, hogy a lányok előtt minden estben saját édesanyjuk állt követendő példaként, akitől megtanulhatták leendő feladatainak, ház körüli teendőinek elvégzését. Kizárólag családi környezetben nevelődtek, mely a tiszteletreméltó anya-feleség-háziasszony szerep elsajátítására korlátozódott.[3]

Írásom a két eposzban megjelenő hős alakját, jellemét, tehát a példaképként tekintett ideálokat vizsgálja és nem a szövegekben megjelenő nevelési intelmeket, hisz erre mindkét eposzban pusztán egy-egy utalás található.[4] Nem célom a nevelési folyamatok bemutatása, de célul tűzöm ki Akhilleusz és Odüsszeusz személyiségének megragadását, erényeik központba állítását a forrásszövegek segítségével.

Írásom a nevelés szempontjából vizsgálja az eposzokat és nem a teljes körű, részletes filológiai elemzés a célja. A felhasznált idézetek sejtetik a szereplők jellemét, de komplex személyiségrajzot nem tudnak nyújtani, mert a homéroszi eposzokban a személyiségek annyira összetettek, hogy jellemüket – vagy akár egy személyiségvonásukat – bemutatni egy idézettel nem lehetséges. Valós énüket az egész monumentális mű ismerete teszi lehetővé, hisz egy szereplő minden szava, reakciója olyan többletet ad személyiségének, mely egy pár sor kiragadásával nem mutatható be. Tehát a felhasznált idézetek csak felvetnek, megjelölnek egy jellemvonást, melyek elemzésre kerülnek.

Az archaikus korban az intézményes nevelés még nem valósult meg. A gyermekek nevelésének első fontos közege a család, tehát a szülők példamutatása és az élőszó jelentett követendő magatartást az ifjaknak. A nagyobb fiúk – a szülők intelmein kívül – az életből tanultak. A nevelés színtere ekkor már a közgyűlés és a háború volt.[5] Megtapasztalták, hogy míg a közgyűlésben a kiejtett és érdekérvényesítő szó a fontos, addig a háborúban cselekvésre, tettekre van szükség. Az arisztokrata fiúk magántanítók útmutatásával tanulhatták meg, milyennek kell lennie az erkölcsös, poliszának dicsőséget hozó férfinak.[6] Kiemelkedő szerepe volt a nevelésben a dalnokoknak, akik egyik helyről a másikra vándorló énekmondók voltak. Dicső hősökről, kalandokról, erkölcsről, becsületről regéltek az embereknek a lakomák alkalmával, így feladatukhoz tartozott nem csak a szórakoztatás, hanem a nép tanítása is. A hősök iránti tisztelet az énekmondónak is kijárt, aki megismertette a lakomázó tömeggel a történeteket.[7]

Az Iliász és az Odüsszeia – amely történeteket a „görögség bibliájának”[8] is tartanak – minden tekintetben példaértékű és nevelő hatású. A fiatalok ezen eposzokat hallgatva átélték a hősök életét, kalandjait, döntéseik súlyát. A dramatizálás eszközével azonosultak a héroszokkal. „Értelmi, érzelmi és erkölcsi nevelés egysége valósult meg így az esztétikum segítségével.”[9] Írásomban e két eposz két legnagyobb hősét vizsgálom részletesebben, de említést kell tenni a mellettük megjelenő alakokról, akik tetteikkel szintén kivívták, hogy az ifjak példaképei legyenek. Ilyen személyiség jógerelyes Priamosz, a népét félten őrző király és fiait tiszta szívéből szerető apa; sisakrázó Hektór, ki dicső harcos, gyengéd férj és szerető apa; Gerénia bajnoka Nesztór, ki bölcs tanácsaival és türelmével, erőshangú Diomédész, ki bátorságával válhat példaképpé. Mellettük említést kell tenni a hétköznapi emberekről: az isteni kondás Eumaioszról és szorgalmas Eurükleiáról, kik új értékeket testesítenek meg. A munka, a szorgalom és a gazdájuk iránti hűség jelképeivé váltak.

 

Akhilleusz

 

Akhilleusz, Thetisz tengeri nimfa és Péleusz fia, az Iliász hőse. Már születése pillanatában anyja halhatatlan hírnevű hősnek szánta. Kilencévesen jövendölést kapott, hogy nagy hérosz válik belőle, de a jóslat kimondta, hogy a hírnévnek ára van: Trója falainál veszti életét.[10] Hogy miért állították Akhilleusz alakját a hellén ifjak elé példaképként? Akhilleusz a régi arisztokratikus értékrend megtestesítője. Az arisztokrata ideológia szerint él: számára a hírnév, a dicsőség a legfontosabb. Egyértelmű lehet a következtetés, hogy az arisztokratikus nevelés olyan ideált állít a gyermekek elé, aki maga ezek az elvek alapján él.[11] Emellett kétség sem fér hozzá, hogy példaképpé válásának oka kivételes bátorsága, harci tehetsége. Ezt bizonyítja az Iliászban a neve előtt legtöbbször megjelenő állandójelzők: fényes Akhilleusz, gyorslábú Akhilleusz, harcban-jártas Akhilleusz, isteni fürge Akhilleusz, várdúló Akhilleusz, isteni hős Akhilleusz. Kivétel nélkül mindegyik jelző a csatákban megmutatkozó ügyességére, ebből fakadó iránta táplált tiszteletre utal. A tisztelet jele Odüsszeusz és Patroklosz megszólítása is: „Ó, Akhileusz, Péleusz fia, legjobb minden akháj közt”[12]

De Akhilleusz sokkal több egy jó katonánál. Isteni mivolta mellett ott él benne a valós ember is. A hírnév páncélja mögött ott van benne a teljesen hétköznapi férfi, akit, ha büszkeségében sértenek, gyengéd szóért anyjához megy vigaszért: „Édesanyám, rövidéletünek hoztál a világra, / hát legalább tisztelnie kellett volna a fennen- / mennydörgő Zeusznak: de bizony csöppet se becsült most. / Mert hiszen Átreidész, széltébe király Agamemnón / semmibevett: az ajándékom bitorolja erővel.”[13]

„Könnyeket ontva beszélt.”[14] Az ifjú hellének számára tanulságos rész lehetett ez, hisz a hős is érez, és sír is, ha bántás éri. Ebben a részben megjelenik az anya iránti mély érzés. A bátorságáról és harciasságáról híres hős csalódott hangulatban anyját keresi fel, és őszintén vallja meg neki bánatát, majd tőle vár segítséget. A család egységének, fontosságának bemutatása jelenik meg. A görög ifjaktól elvárta a közösség, hogy tiszteljék a feleségüket, védjék családjukat, mely nagyon fontos nevelői közeg. A gyermekek az első példamutatást, erkölcsi tanítást a családtól kapják, így aztán ez a kötelék egész életükön keresztül kíséri őket. Akhilleusz és Thetisz kapcsolatán keresztül a görög gyerekekben megerősítést kaphatott az a példázat, hogy még egy hérosznak is szüksége van a család – az anya – támogatására. Egy másik jelenetben – mikor szeretett barátja, Patroklosz halálhírét kapja – ismét leplezetlenül törnek elő Akhilleusz érzései, fájdalma: „Másoldalt pedig Antilokhosz sírt, könnyei hulltak, / fogta kezét Akhileusznak, amíg zokogott az erős szív, / attól félt, hogy a torkát még elmetszi vasával. / Följajdult szörnyen: hallotta az anyja, az úrnő, / tenger mélységes mélyén, öreg apja lakában, / s fölzokogott ekkor;”[15]

Sírását a tengerek mélyén az anyai szív érzi és hallja, és újfent fia segítségére siet. Gyengéd szeretettel vigasztalja vigasztalhatatlan fiát: „Ott nehezen zokogó fia mellett állt meg az úrnő, / éles jajjal sírt, megölelte fejét a fiának;”[16]

A fájdalom megélése és kiadása szintén követendő példát jelenthetett a gyerekeknek. A hős, aki nem elfojtja, hanem kiadja keserűségét, majd szívét megedzve bosszút áll szerette becsületéért. Akhilleusz őszintén szól Thetiszhez saját haláláról és bosszújáról. Szavaiban a sorsát elfogadó, tetteit mérlegelni képes férfi szólal meg: „Míg így néked is oly sok a kínod,

elvesztett fiadért, akit otthon már nem ölelsz meg / mint hazatérőt; mert hisz amúgy sem buzdit a lelkem / élni tovább, sem férficsapatba vegyülni, ha Hektór / elsőként nem veszti dzsidámtól sujtva a lelkét, / s meg nem bűnhődik, mert Patrokloszt kirabolta.”[17]

Akhilleuszt egy másik felfokozott érzelmi állapotban ismerhetjük meg, mikor Priamosz – Trója királya – szeretett fia holttestéért könyörög. A hős harcos szívét mélyen érintik a szerető apa szavai, saját atyját látva az agg Priamoszban. Jámbor, megértő szavai az idősek és a szülők iránti tisztelet üzenetét közvetítik: „Jaj, te szegény, míly sok gyötrelmet tűrt el a lelked. / Hogy mertél egyedül közeledni akháji hajókhoz, / színe elé annak, ki olyan sok nagyszerü sarjad / öltem már le idáig; tán vasból van a szíved? / Most hát ülj le a székre; s a fájdalmat, mi szivünkben / van, hagyjuk szunnyadni, akárhogy sujt is a bánat: / mert a fagyos zokogás nem használ semmit a földön.[18]

A görög fiataloktól elvárás volt az idősebbek tisztelete és az általuk közvetített értékekkel való azonosulás, ezek elfogadása.[19] Akhilleusz a XXIV. ének fent idézett részében ezt az eszmét tanítja a fiataloknak. Hiúságában megbántva sem mondhat ellen az agg Priamosznak. Erre nem figyelmezteti senki, saját belső lelkiismerete mondja neki, hogy akkor cselekszik helyesen, ha kiadja Hektór testét és hagyja az apának meggyászolni fiát.

Akhilleusz nemcsak erejét, bátorságát és elszántságát mutatja meg az Iliász sorain, hanem mély érzéseit is. Ideállá válásának oka elsősorban a csatákban megmutatkozó tehetsége, de emellett észre kell venni személyiségének összetettségét, alakjának, tetteinek üzenetét. Jellemében – ahogy a hétköznapi emberekben is – megjelennek a negatív tulajdonságok. Sértődékenysége, hiúsága és lobbanékonysága emberéletekbe kerül. A fentiekben azért nem kerültek kiemelésre Akhilleusz emberi, elhibázott reakciói, mert nem követendő példák, ugyanakkor fontosak a hellén fiatalok okulása miatt. „Más kárán tanul az okos”, tartja a közmondás. Ebből kiindulva a görög ifjak a hős akháj hibáin elgondolkozhattak, a következményeket látva megtanulhatták, milyen súlyosak a hirtelen meghozott döntések.

 

Odüsszeusz

 

Homérosz másik monumentális eposza az Odüsszeia. Főhőse, Odüsszeusz – Akhilleusz mellett – példaképként jelent meg a görög ifjak előtt. Milyen tulajdonságokkal rendelkezett Ithaka királya, amelyek az emberideálok sorába emelték? Milyen értékrendet közvetít az Odüsszeia a hellén fiataloknak? Odüsszeusz is bátor harcos, kitűnő katona,[20] de történetében más tulajdonságai kerülnek a figyelem középpontjába.[21] Az a szellemi és gondolkodásbeli többlet a hangsúlyos, amivel a korban előbb keletkezett Iliászt kiegészíti. Odüsszeusz kalandjai és hányadtatásainak megoldása egy tőről fakadnak: leleményéből, kitartásából, furfangos gondolkodásából. Az állandó jelzőket megvizsgálva azt tapasztaljuk, hogy Homérosz Odüsszeusz szellemi képességeit emeli ki, észjárását, tehát belső tulajdonságait méltatja: leleményes Odüsszeusz, tűrőlekü Odüsszeusz, fényes Odüsszeusz, nagyszívű Odüsszeusz. Hoffman Zsuzsa jellemzése Odüsszeuszról kifejezi azt a komplexitást, amit az antik hős személyiségében hordoz: „Bátran – olykor meggondolatlanul – megy bele veszélyes helyzetekbe is, ő az örökké nyughatatlan, kíváncsi, gyakorlati ember prototípusa.”[22] Ez az összetett „prototípus” válhatott a hellén ifjak példaképévé. A testi erő mellett megjelenik az ész fontossága. Ezt példázza a híres faló története, amit Odüsszeusz eszelt ki Trója bevételére, és melyet Démodokosz, az énekmondó mesélt el az Odüsszeia VIII. énekében: „[…] ültek a híres Odüsszeusz / mellett rejtőzködve a lóban, a trójai téren: / mert hisz a trójaiak vonszolták azt fel a várba.”[23]

Emellett szintén az ész hangsúlyozásának üzenete a Küklópszok szigetén történt csel, melyet Odüsszeusz eszelt ki. Amikor Poszeidón fia, Polüphémosz nem várt vendége nevét kérdezi, Odüsszeusz így felel: „Senkise, ez nevem; így hívnak, hogy Senkise, otthon / édesanyám meg apám és minden többi barátom.”[24]

Amikor Odüsszeusz megvakítja a Küklópszot és sikerül társaival elmenekülnie, az egyszemű óriás jajgatva csak ekképp tud panaszkodni: „Társak, Senkise öl meg csellel, senki erővel.[25]

A görög fiatalok megtapasztalhatták, hogy vannak helyzetek, amiből csak az ész talál kiutat, és nem a nyers fizikai erő. Odüsszeusz azáltal, hogy nem kérkedett azzal, ki ő valójában, megmentette saját és társai életét. Bár ezután hibás döntést hoz, és a sikertől megrészegülve gőgösen kiáltja oda nevét társai intése ellenére. Sikerül ugyan elmenekülniük, de a meggondolatlanság mégis veszélyt hoz számukra.

Odüsszeusz esetében is nagyon összetett személyiséggel találkozunk. Ahogy Akhilleusz nem egyszerűen bátor és tehetséges katona, úgy Ithaka királya sem csak az ész dominanciáját bizonyító hősként jelenik meg.  Az V. énekben egy sziklán ülve kesereg Kalüpszó nimfa szigetének partján, és vágyakozik haza szeretett felesége és földje után: „[…] nem száradt soha könnye, / élete édes tartama így folyt el, hazavágyott / bánatosan […]”[26]

Mit sem ér számára a gyönyörű nimfával töltött örökké tartó testi szerelem ígérete. Szinte felemészti a bánat tehetetlenségében, hogy nem tud közelebb kerülni családjához és otthonához. Az ifjak számára fontos „lecke” lehetett a család és a feleség tisztelete és szeretete, melyet Odüsszeusz képvisel. Minden gyötrelmet, szenvedést azért áll ki, hogy hazajuthasson, ismét méltó király, férj és apa lehessen. Pedig a szerető feleség karjától nemcsak Kalüpszó akarja távol akarja. Gondtalan életre és örök szerelemre csábítja Kirké is a szigetén: „Mert hisz tartott vissza Kalüpszó, isteni asszony, / barlang öblös ölén, mivel áhított az urául; / és ugyanúgy Kirké is vissza a termei mélyén, / Aiaié cseles asszonya, áhítván az urául; / csakhogy az én szivemet kebelemben meg nem igézték. / Ennyire nincs, ami inkább édes, mint a hazája / és a szülői az embernek, még hogyha akármíly / dús házat lakik is, más földön, messze azoktól.”[27]

De mit sem törődik a szerelmi kalandokkal, mikor édes földje, szeretett asszonya és fia várja haza.

Az Odüsszeia időszaka az, amikor a görögök egyre kiszélesítették az általuk ismert világot. Hajózásaik egyre távolabbi tájakat érintettek. Ekkor teremtettek kapcsolatot Itáliával.[28] Az új földek felfedezése, az ismeretlen népekkel való találkozás megjelenik Odüsszeusz kalandjai során. „Odysseus már az efféle vállalkozásokhoz is alkalmazkodó, ezeken edződött embertípust képviseli, aki még a magányos szigeten is közösséget teremt.”[29] Fontos jellemvonást közvetít ezzel Odüsszeusz a görög gyerekek felé. A változó világhoz, helyzetekhez igazodni képes férfi alakja mutatkozik meg, ki nem ijed meg az új kihívásoktól és az ismeretlentől, hanem bátorsággal – olykor vakmerően – néz szembe vele.

Ahogy Akhilleusz esetében, úgy Odüsszeusz jellemében is megfigyelhetőek a negatív vonások, melyek valódi esendő emberré teszik személyiségét. Akhilleuszhoz hasonlóan őt is elvakítja a hírnév utáni vágy. Benne sokkal erősebben munkál az otthonért való sóvárgás, de Odüsszeusz is dacos, büszke férfi, akit sért, ha nem ismerik el erényeit. Megkísérli ennek leküzdését, de a gőg többször bajba sodorja. A görög ifjak számára tanulságos intelemként szolgálhattak Ithaka királyának hibás döntései. A görögök életében fontosak voltak az istenek, hisz átszőtték, irányították életüket. A gyerekeknek esszenciális tanulságot jelenthetett Odüsszeusz, akinek húsz évig kellett bolyongania, mert felbőszítette a tengerek urát. Az istenek segítségét ki kell érdemelni, de haragjukat hamar el lehet érni. Ez fontos „tananyag” lehetett az ifjaknak.

 

*

 

A két példakép, a félisten hérosz, Akhilleusz és az ithakai Odüsszeusz jellemüket tekintve kiegészítik egymást. Az Iliász hőse testi erejével, bátorságával, harci tehetségével emelkedik ki az átlagemberek köreiből és nyújt ideált a fiatalok számára. Odüsszeusz alakjában az ész, a szellemi képességek, a furfangosság diadalmaskodik. Ezek mellett az igen fontos értékek mellett mindkét férfinál megjelennek a hétköznapi ember jellemvonásai is. Ez azért jelentős, mert nem elérhetetlen, hibátlan és megközelíthetetlen személyiségek kerülnek a görög fiatalok elé. Történeteiket, kalandjaikat megismerve, hallgatva nem kell azt érezniük, hogy ők sosem érhetik el azokat a magasságokat, amit e két hős képvisel. Fontos tanulság az a gyerekek számára, hogy példaképeik is hibáznak, félnek, ők is szomorúak, őket is kételyek gyötrik, de felülemelkednek a nehézségeken, és harca szállnak azért, amiben hisznek, és a célért, amit kitűztek.

 

Jegyzetek

[1] Dolgozatom nem foglalkozik a „homéroszi kérdéssel”. Bár nem vitatott a két eposz két egymástól eltérő – vagy egymást kiegészítő – világnézete, írásom nem tekinti céljának ennek a kérdéskör tárgyalását.

[2] Fináczy Ernő: Az ókori nevelés története. Vezérfonal egyetemi előadásokhoz. Kiadja Hornyánszky Viktor, Budapest, 1922.

[3] Fináczy Ernő, i. m.; Pukánszky Béla – Németh András: Neveléstörténet. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1996.

[4] Az Iliászban: Akhilleusz nevelője, Phoinix beszéde (9. ének), az Odüsszeiában: Athéné intelme Télemakhoszhoz (1. ének). Vö.: Orosz Gábor (szerk.): Az európai ókor neveléstörténete. Prohászka Lajos egyetemi előadásaiból I. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 2004.

[5] Pukánszky Béla – Németh András, i. m.

[6] Hoffmann Zsuzsanna: Antik nevelés. Iskolakultúra könyvek, Veszprém, 2009.

[7] Az Odüsszeia VIII. énekében Démodokosz, a dalnok meséli el a phaiakoknak a trójaiak történetét.

[8] Hoffmann Zsuzsanna, i. m. 13. o.

[9] Pukánszky Béla – Németh András, i. m. 36. o.

[10] Apollodórosz: Mitológia, Horváth Judit fordítása, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1977.

[11] Hoffmann Zsuzsanna, i. m.; Németh György – Ritoók Zsigmond – Sarkady János – Szilágyi János György: Görög művelődéstörténet. Osiris Kiadó, Budapest, 2006.

[12] Homérosz: Iliász. Fordította: Devecseri Gábor. (A továbbiakban: Iliász.) Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1988. XVI. ének, 296. o.; XIX. ének, 362. o.

[13] Iliász, I. ének, 38–39. o.

[14] Uo.

[15] Iliász, XVIII. ének, 341. o.

[16] Iliász, XVIII. ének, 341–342. o.

[17] Iliász, XVIII. ének, 342. o.

[18] Iliász, XXIV. ének, 452–453. o.

[19] Pukánszky Béla – Németh András, i. m.

[20] Kiváló harcos mivoltát mutatja be a phaiakoknál rendezett sportverseny (VIII. ének), az íjverseny és a kérők legyőzése (XXI., XXII. ének).

[21] Németh György – Ritoók Zsigmond – Sarkady János – Szilágyi János György, i. m.

[22] Hoffmann Zsuzsanna, i. m. 17. o.

[23] Homérosz: Odüsszeia. Fordította: Devecseri Gábor. (A továbbiakban: Odüsszeia) Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1972. VIII. ének, 139. o.

[24] Odüsszeia, IX. ének, 153. o.

[25] Odüsszeia, IX. ének, 154. o.

[26] Odüsszeia, V. ének, 93. o.

[27] Odüsszeia, IX. ének, 144. o.

[28] Németh György – Ritoók Zsigmond – Sarkady János – Szilágyi János György, i. m.

[29] Hoffmann Zsuzsanna, i. m. 17. o.

Tetszett a bejegyzésünk?

Megosztás itt: Facebook
Megosztás itt: Twitter
Megosztás itt: LinkedIn
Megosztás itt: Pinterest