Napjaink talán legsokoldalúbb, de mindenesetre legtermékenyebb filmtörténésze Veress József. A Magyar Filmintézet ny. igazgatóhelyettese, egyetemi, főiskolai oktató, az irodalomtudomány kandidátusa, az MTA Színház- és Filmtudományi Bizottságának tagja a közelmúltban két, a maga nemében jelentős mű létrehozásával alkotott maradandót. Az általa szerkesztett kétkötetes Magyar filmlexikon[1] 2005-ben, a szerzőként jegyzett A magyar film története című áttekintés[2] 2006-ban látott napvilágot. Cikkünkben elsősorban e két kötetre kívánjuk felhívni a figyelmet. Ahhoz azonban, hogy a hazai filmtörténetben elhelyezhessük őket, nem kerülhetjük meg a visszatekintést a tárgykörben az elmúlt években, évtizedekben publikált művekre.
Magyarországon először a II. világháború alatt jelent meg filmlexikon.[3] Már az ötvenes évek végén fölmerült új filmlexikon készítésének gondolata, de csupán a hatvanas évek közepén látott napvilágot egy rövidebb mű.[4] Ennek jelentősen kibővített változata, a hetvenes évek elején megjelent kétkötetes Új filmlexikon[5] viszont mérföldkőnek számított: évtizedeken át ez volt az egyetlen hazai filmtörténeti, filmművészeti és filmesztétikai kézikönyv. A szerzők között ott találjuk Veress Józsefet, aki az esztétikai és fogalmi szócikkeket jegyezte. Az Új filmlexikont az alkotók népszerű tudományos műnek szánták. Céljuk az volt, hogy ne csak a szakmabeliek, az újságírók és a filmmel igényesebben foglalkozók munkáját segítse, hanem a filmbarátok, a mozilátogatók és a televíziónézők érdeklődését is kielégítse. A legtöbb címszó a színészeket tárgyalta, de hasonló mértékben szerepeltek a rendezők és kevésbé az egyéb filmes alkotók. A lexikon nagy erénye volt, hogy a mutatóban felsorolta a szócikkekben megemlített valamennyi játékfilmet, magyar és eredeti címmel egyaránt.
Az Új filmlexikont követően a magyar filmművészet alkotóinak bemutatására a nyolcvanas évek elején történt kísérlet. A Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben című kötet[6]azonban – címével ellentétben – inkább az életrajzi lexikonokhoz, mint a hagyományos értelemben vett, csak élő személyeket tartalmazó, „ki kicsoda” típusú művekhez állt közel. Szócikkei kereken megfogalmazott mondatokat, minősítő leírásokat tartalmaztak, az egyes alkotókat szövegkörnyezetbe ágyazottan, olvasmányos jelleggel mutatták be. A kötet nem törekedett teljes körű és részletes adattár közlésére, hiszen e célra a rendszeres időközönként megjelentetett Magyar filmográfiák[7] megfelelő adatbázist jelentettek. Ez a kiadvány sajnos minden értéke ellenére is rendelkezett néhány komoly hiányossággal. Egyrészt nem vette figyelembe az 1945 előtti filmgyártás alkotóit, még akkor sem, ha a művész pályája átívelt a második világháborút követő évekre. Másrészt – alkalmasint figyelmetlenségből – olyan művészek is szócikk nélkül maradtak, mint pl. Mensáros László.
Közel huszonöt évnek kellett eltelnie, mire sor kerülhetett az Új filmlexikon folytatására. Csala Károly és Veress József szerkesztésében, nem kevesebb, mint harminc szerző közreműködésével 1994-ben jelent meg a Filmlexikon című kétkötetes mű.[8] A szerkesztők nem a teljesség igényét tartották szem előtt: saját meghatározásuk szerint inkább a filmszótár műfajába illeszthető munkáról van szó. Nem fogalommagyarázó változatot kínáltak, hanem alkotói életrajzokat tartalmazó kötetet. Csak a második világháború utáni időszakkal foglalkoztak, hiszen az Új filmlexikon a korábbi évtizedekről elegendő információt tartalmazott. Kizárólag a moziforgalmazásra készült nagyjátékfilmek készítőiről adtak leírásokat, és ezek közül is csak a színészek és a rendezők szerepeltek. A lexikon végéhez csatolt filmográfia – közel háromszáz oldalon, mint az 1971-es kiadvány – tartalmazta a szócikkekben szereplő filmeket. A kötet terjedelmi és tartalmi korlátai ellenére is hiánypótló mű lett, s ezért is került sor öt év múlva a második kiadásra.
A Filmlexikon szerkesztői a feldolgozott anyag minél sokoldalúbb hasznosítására törekedve közreadták Filmkalauz című munkájukat is.[9] Ez a mű úttörőnek számított, hiszen a ’filmguide’ típusú kiadványoknak Magyarországon korábban nem volt előzménye. A kötetben közel 2500 filmről adtak ismertetést, a legfőbb filmográfiai adatok mellett tömör eligazítást nyújtva a darab témájáról, műfajáról, cselekményéről, gondolatiságáról és formanyelvéről. A nemzetközi gyakorlatban számos filmguide létezik, a legismertebb talán a Time Out című lap 1989 óta rendszeresen megjelenő filmkalauza.[10] A nemzetközi összehasonlítás persze nehéz, hiszen a Time Out fennállása óta több mint tizenötezer filmet szemlézett, így évente saját adatbázisából állíthatja össze a kötetet, míg Csala Károly és Veress József önálló anyaggyűjtés alapján, a filmek hazai forgalmazási adatait – például eltérő címváltozatait – is figyelembe véve kellett, hogy kialakítsa a kötet szerkezetét és tartalmát. (Ilyen szempontból a Karcsai Kulcsár István és Veress József által 1985-ben publikált Magyar filmkalauz[11] nem tekinthető műfaji előzménynek, mert az a kötet egyrészt nem szócikkeket, hanem képekkel illusztrált részletes filmleírásokat tartalmazott, másrészt kizárólag hazai gyártású filmekkel foglalkozott.)
Említsük meg a filmgyártás centenáriumára megjelent, Magyar filmesek a világban című, angol-magyar kétnyelvű enciklopédiát.[12] A tizenkét szerző között ott találjuk Veress Józsefet is. A kötet olyan magyar vagy magyar származású filmművészekről adott áttekintést – dokumentumrészletekkel, interjúrészletekkel és filmográfiával kibővítve – akik Magyarországon kívül teljesítették ki pályájukat, vagy filmművészeti érdeklődésük kibontakozása már eleve ott kezdődött. Ugyancsak szólnunk kell a Kortárs magyarszínészlexikonról,[13] amely lényegében színészi „ki-kicsoda”, hiszen csak élő művészeket és általuk megadott adatokat tartalmaz, elsősorban a színházi tagságokra és szerepekre fókuszálva.
Ilyen előzmények, illetve a magyar és az egyetemes filmtörténet terén végzett kutatások vezettek a Magyar filmlexikon megjelenéséhez, amelyben Veress József szerzői és szerkesztői tapasztalatai dominánsan érvényesülhettek. A mű – több esztendő munkájának és rendszerezésének eredményeként – a magyar film minden korábbinál teljesebb enciklopédiáját adja az olvasó kezébe. A kötet lapjain mindazokat az alkotókat bemutatják, akik szerepet játszottak a hazai filmművészet történetében, köztük néhány vendégművészt is. Nem feledkeztek meg a filmélet más közreműködőiről a gyártókról, producerekről, kritikusokról sem. Helyet kaptak a dokumentum és az animációs műfaj képviselői, de azok az írók is, akik megihlették a vetített képek készítőit. A lexikonhoz kiegészítő fejezetek csatlakoznak, amelyek tartalmazzák a hazai filmélet eseménykrónikáját, beleértve az irányítás, a gyártási intézményrendszer, a forgalmazás, a szakmai szervezetek és a filmszemlék történetét. A lexikon bizonyos mértékben kiterjed a televíziós produktumokra is. Megtaláljuk a filmfesztiválok és -szemlék, tv-találkozók díjazottjait és a hazai filmsajtó történetét. A kötetet címmutató zárja.
A Magyar filmlexikon jelentőségét nehéz lenne túlbecsülni. Nemcsak azért, mert a magyar filmművészettel kapcsolatban álló személyekről minden igényt kielégítő lexikális összefoglaló készült, hanem azért is, mert a mű szakmai alapossága, szerzőinek felkészültsége, sokoldalúsága és a kötet hiánypótló jellege mind-mind azt a benyomást erősítik, hogy igen jelentős alkotásról van szó.
Ami a magyar filmtörténeti összefoglalásokat illeti, a hazai olvasóközönség évtizedekig kizárólag Nemeskürty István több kiadást megért munkájára[14] támaszkodhatott. A Filmintézetben azonban 1956 után elkezdődtek és a mai napig tartanak a magyar filmtörténeti periódusokat feldolgozó kutatási programok, amelyek, bár a hatvanas évek végétől hoztak eredményeket, igazán 1989 után terebélyesedtek ki. A filmtörténeti korszakokat, és nem a művek megjelenési időrendjét követve említsük meg a némafilm történetéről Kőháti Zsolt,[15] az 1929-36 közötti évekről Balogh Gyöngyi és Király Jenő,[16] 1945-56-ról Szilágyi Gábor,[17] 1954-69-ről Nemes Károly,[18] a ’70-es évekről Gelencsér Gábor,[19] az évezred végéről Györffy Miklós[20] publikációit. A tematikus áttekintéseknek vagy az egyes korszakok meghatározott szempontok szerinti elemzésének se szeri, se száma. Átfogó igényű művek azonban sokáig nem láttak napvilágot, 1978-ban is csupán nyolc szerző – köztük Veress József – közreműködésével összeállított tanulmánykötetre[21] futotta az erőből.
A rendszerváltozás után e téren (is) komoly változások történtek. A sort egy többszerzős összefoglaló nyitotta,[22] majd találkozhattunk interjúgyűjtemény formájában szerkesztett áttekintéssel,[23] illetve filmismertetések filmtörténetté összeállított cikk-füzérével.[24]
Veress József most megjelent könyve azonban mindezektől eltér. Stílusában talán Nemes Károly 1972-ben megjelent, népszerűsítő formában megírt munkájához[25] hasonlítható, de az említett mű csupán negyedszázadot ölelt át. Veress József művének legfontosabb jellemzője a teljes időbeli fejlődési ív bemutatása, emellett a szakszerűség és az olvasmányosság. A szerző az 1896-os első budapesti filmbemutatóval indít, majd az első hazai gyártású film, A táncz (1901) létrejöttének körülményeit taglalja. A könyv huszonhét fejezete alapvetően a történeti szakaszolást követi, a hatvanas évektől azonban tematikus blokkok (Balázs Béla Stúdió, Mészáros Márta-szindróma, stb.), illetve műfaji fejezetek (dokumentumfilmek, animáció, humor) színesítik a képet.
A magyar filmtörténet fordulópontja kétségkívül a ’60-as évek első felére-közepére tehető. A kötet 13. fejezete – mintegy „félidőben” – ezzel az „új hullámmal” foglalkozik. A szerző Fábri Zoltán Húsz óra (1965), Jancsó Miklós Szegénylegények (1965) és Kovács András Hideg napok (1966) c. filmjeivel, illetve ezek részletes elemzésével nyomatékosítja a változásokat. Ezt egészítik ki Szabó István művei (Álmodozások kora [1964], Apa [1966]). Véleményünk szerint több figyelmet érdemelt volna Jancsó Miklós Oldás és kötés (1963) c. filmje, amely többek – köztük a jelen sorok írója – véleménye szerint a hazai filmművészet egyik fordulópontjának tekinthető.[26] A magam részéről megemlítettem volna a múlttal való szembenézés parabolikus ábrázolása miatt Bacsó Péter Nyár a hegyen (1967), a filmszatírák közül Zsombolyai János Kihajolni veszélyes (1977), az ’56-os forradalom körülményeinek hiteles bemutatása miatt pedig ugyancsak Zsombolyai János A halálraítélt (1989) c. filmjét. Ezek azonban csupán a könyv erényeit és alaposságát nem érintő, szubjektív megjegyzések, hiszen a szerző a kezdetektől 2005-ig terjedő időszak roppant mennyiségű filmtermését feldolgozva és szelektálva hitelesen kíséri végig a hazai kinematográfia útját. S bár a kötethez – annak jellege miatt – név- és címmutató nem tartozik, bátran ajánlható mindazoknak, akik olvasmányosan és tömören szeretnének átfogó képet kapni a mozgókép hazai fejlődéséről, eredményeiről, tartalmi, stilisztikai, alkotói és műfaji jellegzetességeiről.
Jegyzetek
[1] Magyar filmlexikon 1-2. kötet, szerkesztette: Veress József, szerzők: Féjja Sándor, Kőháti Zsolt, Sándor Tibor, Veress József, lektor: Csala Károly, Magyar Nemzeti Filmarchívum, Budapest, 2005
[2] Veress József: A magyar film története, Anno Kiadó, Budapest, 2006
[3] Filmlexikon, szerkesztette: Castiglione Henrik és Székely Sándor, Budapest, 1941
[4] Film kislexikon, szerkesztő: Ábel Péter, főmunkatársak: Nemeskürty István, Pozsonyi Gábor, Akadémiai Kiadó, 1964
[5] Új filmlexikon, főszerkesztő: Ábel Péter, írták: Ábel Péter, Ábel Lóránd, Pozsonyi Gábor, Veress József, Akadémiai Kiadó, 1. kötet: 1971, 2. kötet: 1973
[6] Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben. Akik a magyar filmeket csinálják, főszerkesztő: Papp Sándor, szerkesztő: Karcsai Kulcsár István, Magyar Filmgyártó Vállalat – MOKÉP – Magyar Filmtudományi Intézet, 1983
[7] A magyar játékfilmekről a Filmintézet által időszakonként közreadott, házi sokszorosítással készített filmográfiák nyomdailag igényes kivitelben, összevont kötetben1998-ban jelentek meg: Magyar filmográfia. Játékfilmek, 1931-1997, felelős szerkesztő: Varga Balázs, Magyar Filmintézet, 1998
[8] Filmlexikon, szerkesztette: Csala Károly és Veress József, Totem Kiadó, 1994; második, bővített kiadás: 1999. A második kiadás külső borítóján az „1945-től napjainkig” kiegészítő alcím olvasható.
[9] Csala Károly – Veress József: Filmkalauz, szerkesztette: Pongrácz Erzsébet, Tarsoly Kiadó, 2001
[10] Time Out Film Guide, 15. kiadás, ed.: John Pym, Penguin Books, London, 2007
[11] Magyar filmkalauz, válogatta és szerkesztette: Karcsai Kulcsár István és Veress József, Magyar Filmintézet – Magvető Könyvkiadó, 1985
[12] Magyar filmesek a világban, szerkesztette: Gelencsér Gábor, Magyar Filmunió, 1996
[13] Kortárs magyar színészlexikon, szerkesztette: B. Fábri Magda, Magazin Kiadó, 1991; Új kortárs magyar színészlexikon, szerkesztette: B. Fábri Magda, Magazin Holding Kft., 1999.
[14] Nemeskürty István: A magyar film története (1912-1963), Gondolat Könyvkiadó, 1965; második, bővített kiadás: 1974.
[15] Kőháti Zsolt: Tovamozduló ember tovamozduló világban. A magyar némafilm 1896-1931 között, Magyar Filmintézet, 1996
[16] Balogh Gyöngyi – Király Jenő: „Csak egy nap a világ” A magyar film műfaj- és stílustörténete 1929-1936, Magyar Filmintézet, 2000
[17] Szilágyi Gábor: Tűzkeresztség. A magyar játékfilm története 1945-1953, Magyar Filmintézet, 1992; uő: Életjel. A magyar filmművészet megszületése 1954-1956, Magyar Filmintézet, 1994
[18] Nemes Károly: Miért jók a magyar filmek?, Magvető Könyvkiadó, 1968; uő: Hol tart a magyar filmművészet?, Kossuth Könyvkiadó, 1971
[19] Gelencsér Gábor: A Titanic zenekara. Stílusok és irányzatok a hetvenes évek magyar filmművészetében, Osiris Kiadó, 2002
[20] Györffy Miklós: A tizedik évtized, Palatinus Kiadó – MNFA, 2001
[21] A magyar film három évtizede, szerkesztő bizottság: Gombár József, Karcsai Kulcsár István, Papp Sándor, Tárnok János, Veress József, MOKÉP – Magyar Filmtudományi Intézet, 1978
[22] Balogh Gyöngyi – Gyürey Vera – Honffy Pál: A magyar játékfilm története a kezdetektől 1990-ig, Műszaki Könyvkiadó, 1990
[23] Zsugán István: Szubjektív magyar filmtörténet 1964-1994, szerkesztette: Zalán Vince, Osiris Kiadó, 1994
[24] Kelecsényi László: A magyar hangosfilm hét évtizede 1931-2000, Palatinus Kiadó, 2003; bővített kiadása: Vászonszerelem. A magyar hangosfilm krónikája 1931-től napjainkig, Noran Kiadó, 2007
[25] Nemes Károly: Sodrásban… A magyar film 25 éve, 1945-1970, Gondolat Könyvkiadó, 1972
[26] Vö: Nemeskürty István: Word and Image. History of the Hungarian Cinema, Corvina Kiadó, 1974, 198.o.; A film krónikája, Officina Nova, 1995, 333.o.; Bori Erzsébet: Mesterek és művezető. A fordulat éve a mozikban, in: Beszélő évek 1957-1968, szerkesztette: Révész Sándor, Budapest, 2000, 343-344.o.; Bikácsy Gergely: Filmművészet Magyarországon 1960-tól napjainkig, in: Új Oxford filmenciklopédia, Glória Kiadó, 2004, 813.o.; stb.