2004 őszétől működik az Új Holnap Stúdió, a miskolci Új Holnap irodalmi folyóirat égisze alatt, a Miskolci Galériában, tehetséges fiatal irodalmárok részvételével. A tagok zöme középiskolás és egyetemista, akik különböző irodalmi pályázatokon tűntek fel. Az ő útjukat szeretnénk egyengetni, s ha nem is Esterházy Péter módján, bevezetni a szépirodalomba. Az irodalom, hisszük, birodalom – spirituális –, és nem iroda-lom.
Fiatalok, fiatalok, akikben a viharos tenger erejével hánykolódik a lélek, akikben télen is kizöldül a rét, virágba borulnak a fák. A stúdió vezetőjeként elsősorban azt szeretném elérni, hogy az én szemüvegemen, vagyis a kívülálló szemén át lássák – no nem a világot, hiszen az az ő szemükkel nézve a legizgalmasabb és leghitelesebb, hanem a saját írásaikat, a lelkükből leledzett művet. Nem kis feladat, és nem is hálás, de ha sikerül elérnem, boldog leszek, mint ahogy örülök sikereiknek is. Mert sikerek vannak, és remélem, lesznek is még. Persze bizonyosan jönnek kudarcok is, amelyeket nehezebb elviselni. Erre is, arra is igyekszem őket fölkészíteni. S hogy kik ők? Íme:
Balajthy Ágnes a Lévay József Református Gimnázium végzős diákja. Első novellája az Új Holnapban jelent meg. Az idei sárvári Diákírók és Diákköltők Országos Pályázatán a tanulmány kategóriában első, novella kategóriában második helyezést ért el.
Bán Olivér idén végez a Miskolci Egyetem Bölcsészkarán, magyar szakon. Versei jelentek meg az Új Holnapban, a Parnasszusban, a Spanyolnáthában.
- Bodnár István a Miskolci Egyetem másodéves gépészmérnök hallgatója. Az Új Holnapban több ízben szerepelt verseivel. Közölte őt az Ezredvég is.
Korpa Tamás a Herman Ottó Gimnázium végzős diákja. Versei jelentek meg az Új Holnapban, az Ezredvégben, a Kapuban. Sion hegyén című rockoperáját idén tavasszal mutattak be, miskolci középiskolások részvételével, a Diósgyőri Vasas Művelődési Központban. Az idei sárvári Diákírók és Diákköltők Országos Pályázatán a vers kategória első helyezettje volt, s idén is – nem először – megnyerte a miskolci Így írunk mi diák irodalmi pályázatot, vers kategóriában.
Siska Péter a Miskolci Egyetem bölcsész hallgatója. Verseivel az Új Holnapban mutatkozott be, szerepelt az Ezredvégben is.
Tatár Balázs János a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium tanulója. Először az Új Holnapban publikált, majd közölte őt a Spanyolnátha és az Ezredvég. Tagja a Célpont Csoportnak és a kettőegészóközt (performance) társulatnak. Társszerzője az ÁlkárPátRáz webáriumnak.
Viczai Henrietta újságíró. Első kötete Hajnali kárhozat címmel 2002-ben jelent meg, verseivel szerepelt az Új Holnapban, az Ezredvégben és a Zempléni Múzsában.
(A bevezetőt írta: Fecske Csaba)
Bán Olivér
Áramszünet
dél körül ritka
sűrű sötét
órák óta
nincs áram
a telefonomba próbáltam írni
de tömzsi ujjaimmal
jól elbénáztam
elszállt az egész
talán most sikerül
nézném a meccset
szerinted is
azt kellene inkább
de nincs áram
szédülök a szomszéd
szivattyújának a szagától
a Tisza már nála is
a pincében van
- Bodnár István
szokásom
megnézem a hajléktalant
jövőbeli munkám
felkelek
majd egy nap
szokásom
papucs
keresése
kihívásoknak
engedek
majd s
ki (is) megyek
szokásom
kicsiket
harapni (csak úgy)
ellenségből
meg
egészséges
táplálkozás
(h)a kit
szeretek
abból
nagyot…
szokásom
felkelek
egy nap majd
étkezem
jövök
megyek török
törnek
elfogadok
cselekszem
élek?! mert
szokásom
Korpa Tamás
Kant mester a tengerről álmodik
Torna felett repedt el a tenger központi boltozata;
csapdosta vad hullámait, zöldes rojtjait lebegtette
a felhők közül. Egy biedermeier-pillanat.
A Dekkán-fennsíkon láttam ily összegubancolódott
szeleket, égtájakat, égöveket üvölteni. Az egek
csatornáján kettős kötéssel biztosítva eresztették
a meghegesztett Bárkát. Spielberg és Vilnius között
kiszakadt a vitorlából egy vászongalamb a Skandináv
fenyvesek irányába, majd hirtelen koordinátákat
váltott s belefúródott a sztratoszférába. Többé sohasem
láttam gesztenyebarna szemét –jól emlékszem.
Gyakorta mondogatták: Königsberg partjaihoz
bilincselték a tengert. Sose láttam a martalóc apályt,
ahogy kitakarja a korhadt hajóroncsokat szemlére
délután három órakor. A tenger itt van a nyomomban,
utánam lohol, agancsos viharokat ringat tér és idő
állandó viszonylagosságában biztosan. A tenger
a szemedben kéklik, búgó kagylóhéjjak őrzik
ujjlenyomatát. A felhők közé folyatták a tengert:
függőlegesen hullámzik az északi sarkon, vagy talán
csak a bizonytalanság tükröződik vissza a jégről.
Olvad a Hold, vékony sarló, Amazónia fáiba beletörnének
fogai talán. Holnap ár lesz, vagy megsüllyednek a tektonikus
lemezek s beszívja a magma a tengert, csillapítani szomját.
Ősrobbanás lesz: amit nem láttam sose volt, csakhogy
álmomban nagy víz lehettem, hömpölyögtem a partokat
űzve. Kőnigsbergtől néhány lépés a kikötő -egy hajóra sem
emlékszem egész életemben. De a gesztenyebarna szemű
vászongalamb az én utamat járta, s a szemem volt maga
a tenger.
Siska Péter
Rövid napok
Merül az égbolt,
alkonyként hasad a határ –
a Nap vádlón,
szavak nélkül ácsorog
a távolban,
akár egy átázott
öregasszony.
Horizont
Kiürült fény járja
a folyosókat,
magában suttogva –
bezárt ajtók dallama.
Egy vörös alak int:
hangokká süllyed a szó,
s odakinn egyedül
ébred a horizont.
Úton valahová
Az idegen fák
mögött
egy háztömb imbolyog;
nevektől részeg a szél.
Az ablakok kacagnak,
s láz-kabátban
bolyong a Hold:
lezárt utca minden perc.
Tatár Balázs János
I.
Cravalli: A városra ereszkedve (1939)
átitta a zilált önmagát belém
zuhanáskor csendben maradt
várta hogy az elkerülhető
elkerülhetetlenbe váltson
mint ahogy mi is egyesből
rükvercbe
II.
Vajda: Ikonos önarckép (1936)
csak a szentség hiányzik kezemből
a háttérben hagytam
mégis
glóriámat teszem elétek
III.
Verescsagin: A háború apoteózisa (1871)
a keselyűknek túl kemény vagy
hozzám se voltál gyöngédebb
koponyádon rágcsálódnak
tudom hogy ott vagy
tudom hogy ott
tudom hogy
tudom
IV.
Whistler: Noktürn kékben és ezüstben (1872)
odaát még fénylik
a horizont meg gömbölyded
formáid nem fékezem
a vízen egy folt ring
talán csak hullád az
nem tudom
V.
Balla: Elvont sebesség és zaj (1913)
most a fényekbe kerültél
a vérközeli lázálmokba
most a kanyaron túli valóság
ejtett rabul
feléd akarok fordulni
feléd akarok fordulni
feléd a karok fordulnak
VI.
Picasso: Avignoni kisasszonyok (1907)
csendéletembe kúszol megint
megsokszorozod magad
hogy minden egyes nő képében
avignoninak tettetve alakod
szétzúzd bennem azt a kis
morfondírozó egyveleget
VII.
Munch: A sikoly (1893)
ultrán túli vonyítás hallik ki
a világ amplitúdója vele leng
hajlataik megnyúlásra készülnek
bennük nyúlok én is utánad
hogy egy sikolyban egyesüljünk
VIII.
Magritte: Hamis tükör (1928)
és én mégis belenézek
elveszek benne
hamis
valódinak hiszem
hamis
felhők közé emelkedek
fehérek közé
hamis
valódinak hiszem
hamis
sötét vár az origóban
hirtelen-sötét
valódi
hamisnak hiszem
valódi
a könny a felhőkön túl van
belőlük művé alkotom
valódi
hamisnak hiszem
valódi
Viczai Henrietta
Előtte
(Rásztinak)
Végső soron minden kiderül…
A lángot formáló ujjakat láthatod,
Végignézheted a mindentudó csöndben,
Hogy ágyad mellé térdepel a fájdalom.
A halál nem köszön,
Csak mint jó postás előbb érkezik,
Hozza a keretezett leveleket,
És önmagunkkal szembesít.
Miattam lettél hitehagyott.
A szó a szádból megszökött.
Pedig ezerszer kérdezted: mikor jössz nekem,
S gondoltam jól elvagy két korsó sör között.
Lassan kitagadod magadat az életből,
Rozsdás árnyad a küszöbön.
S ha öröksége is van is ez ötvennyolc évnek,
Talán csak annyi: köszönöm.
Végső soron minden kiderül.
Tudjuk a halál nem köszön,
A szó a szánkból megszökik,
Rozsdás árnyunk a küszöbön.
Balajthy Ágnes