Sétavers
Borbély Szilárdnak
egy tükör néz veled szembe
de nem tudod kinek a tükre
valójában ki néz veled szembe
a sétád alatt véletlenekbe
botlasz két ág közé bekötve
az őszi ég mintha az is szembe
fényárnyékaival körbevenne
mintha a sétáid felébe
lennél évekre beillesztve
mintha az arcod végetérne
egy kirakat üvegébe’
mintha mondatokra lenne
a séta és te vagy névelője
tükör vagy de nem tudod ki szembe
néz veled kinek a végtelenje.
bezár az erdő, ha nem sietsz eléggé.
titkát nem fejti meg múló lomb,
gonosz avar. kertet képzelsz el ott,
hol szerelmed nem volt más,mint
őszi séta. átfut rajtad az erdő,
a tűlevélnyi percek. otthon fekete
ceruzáddal szerelmi háromszöget,
forró lombokat szerkesztesz,
de csak azért, hogy tragédiádnak
teret engedj. szerelmedhez szokatlan
nyelven beszélsz, mondod: szívalakú
popsid, az első gyönyör ezen az őszön.