Triptichon
I.
Álmomban csak a szél
világolt. Inkább
félt mint gyógyult
a feldúlt égbolt.
Kivérzetten, mozdulatlanul
feküdt előttem a palicsi tó,
melynek törtfehér vizén ráérősen
lépdeltél a női strand felé…
II.
Jóval a nappali
bevetés előtt
már foglalt volt
a legtöbb meta***
A gépek nyers morajától
egyet reccsent, majd kivágódott
a világosság idejétmúlt ablaka
és egy magyar asszony szíve alatt
boldog álmukból felriadtak
a még csak befelé látó,
összegombolyodott magzatok
– akik még sosem kóstolták
a romlott szavak ízét –,
majd aludtak tovább.
Nyomban találat érte
a meteorológiai állomást,
de a President Hotel kőművesei
serényen rakták a falat.
Kisvártatva magasra szökött
a víz a férfi strandnál,
ahol a tóba hullott, fel nem robbant
rakétákra zárkát vont az iszap.
Azóta a puccos, újmódi házak
sokkal távolabb nőnek.
Vízközelben, a parti sárban
csak a tizenkilencedik század
második felében telepített
hatalmas park képes kitartani,
örökbe fogadván a lebombázhatatlanul
születő földi csodát:
a hajnalonta fel-felujjongó rigófüttyöt
s a friss falevelek klorofilját.
III.
A női strand felé
lépdeltél a törtfehér vizen.
Eléd feküdt a palicsi tó:
mozdulatlanul, kivérzetten.
A feldúlt égbolton
csak a szél gyógyult.
Álmom inkább
félt mint világolt.
Palics, 2003. május 28.
Eltanulom a nyárvégi esők minden mesterségét
Mit ígérhet nekem egy molett nő,
ha a fuldokló éjszaka
már betömte a házak száját
és a hold előtt felejtett város
mocskos tükörben
bámulja magát?
Ó, ne hidd,
hogy lomha képzeleteddel
most könnyebben
elbánsz.
Tegnap még menedékjogot
osztogattál a félnótásan
landoló faleveleknek
és unottan nézted
hogy mellkasomból
egy folyó
ered.
Látod,
lassan eltanulom
a nyárvégi esők
minden
mesterségét.
Ha jól belegondolok,
ez is kevés neked,
hiszen te folyópartnak születtél,
ahol kallódó szavainkra
legalább kétszer
lehet alkudni.
És azóta csak arra vársz,
hogy a naponta fölém hajló
árva feketerigó
kiszáradt torkából
egy óvatlan
pillanatban
mégiscsak
elcsenem
neked
a nyers
melódiát.