Istenek átka
Mummu Tiámat az ősöm,
vén, keserű vizek anyja,
rémalak ő, kusza hajjal.
S Kingu, papucs-puha férje
nem zabolázta meg őt, s lám
hintve a Föld tele jajjal.
S Marduk, elúnva a némbert
únva a bajt, meg a jajszót
kétfele vágta a testét.
Így alakult ki a létünk,
s váltja az éjjel a nappalt,
s váltja a nappal az estét.
Így alakult ki a szív is,
ambivalens, fura szívünk.
ördögi, angyali egyben.
Istenek átka, örökség,
ősi teher, hogy a szívben
jó meg a rossz keveredjen.
±
Filctolla rubinpirosat visz a nyárba
Filctolla rubinpirosat visz a nyárba
Mert érik a meggy, csupa vér ma az ingem,
És kábeleket, gyökeret huzigálva
Lágy hantok alatt tekerészget az Isten.
±