Elfogadás
Feltartom két kezem.
Hulljon bele, ami csak jöhet,
Isten-illatú áldás terem
Úgyis csak meg odafent.
Vagy jöhet eső, holt madár,
Rég feldobott kő vagy egy szag,
Felszivárgó, ősszel gazdátlan nyár,
Mindent, mindent tenyerem befogad.
Magas fák közt suhogó szél,
Eljövendő esők illata,
Kéreg alatt születendő levél,
Gyantába ragadva az éjszaka.
Vékony tüskékről a szabadság lenéz,
Tekintetét bezárja a föld,
Olyan keskeny, hogy nem járja penész,
Mi lentről szürke, itt újra zöld.
Távolinak érződik az élet,
A hömpölygő hangok, sokkerekű világ.
Azért tartanak meg minden levelet,
Ne kelljen nekik is sodródni tovább.