Mondd ki pontatlanul,
ha nem tudod pontosan
körülírni, mondd, hogy nem
látod jól az égi magasságokba
vezető útvonalat,
mondd ki, – szemed romlandó
tested része, nem a lélek
vezérli, nem tart tükröt eléd,
melyben nem látszik más,
csak szolgálatod szépsége.
Kiégett már belőled a varázs,
nincs látásélességed, detektorod
korszerűtlen, nem észleli a távolságba
faragott Krisztus képét.
Csak tapogatsz a megdőlt árnyékok
oldalán, nem látod a színek közé
mosott csodát, nem követed a hegyeken
átlépő éjszaka lebegését, a holdsütötte
falak sem magasodnak előtted a holtak
arcából kirakott temetősoron.
Cataract mögé rejtetted
érzékeid szennyes keverékét.