Dobos Krisztina: Csend, Utazás

Lapszám, szerző:

Csend

 

Megléte formabontó.

Nincse megszokhatatlan.

Paránya üzenne még,

szőlőszem pirkadatban.

Ahogy hajlatán a dombnak

dércsípte kacsokból

tüzet rak az ég,

s felizzanak a sorban

parázsló venyigék.

 

 

 

Utazás

 

előbb a tű fokán át

meg vissza

majd túl kell még élni a zuhanást is

kivárni amíg mutatkozik

a membránok nyújtotta tér

 

ha parányi bemetszést

ejthetnénk a húron

ha képesek volnánk

ujjlenyomatunk labirintusává

sűrűsödni

egyszerre érinthetnénk

múltat jelent és jövőt

 

átnyúlnánk csak

az időn

és a mezsgyén

mint megolvadt cink

sistereg lüktet kiboltosul a mátrix

bontanánk csigalépcsők

feltekert vásznait

nem lelnénk az élt a hajtást

a szigorút az egyenest

lenyűgözne az értelem

különlegesen szép

mélytengeri akusztikája

csusszannánk

vadászkürt öblű odvak üregeibe

türemkednénk az ismeretlenbe át

hajtva gondolatok bőrizomtömlői által