Tükör
Rohamosan közeleg
a tél, az ősz
ugyanis túl merte
lépni saját határait
Egyik utánozza a másikat
a tükörbe nézés
ez által válhat
csak teljessé
Majd csere következik
néha férjes asszonyok
szerelme után vágyunk
de aztán eszünkbe jut Kaligula
A záróünnepélyen, mintha
feltűnt volna Kaligula is
tánc közben a látás teljesen mostoha
fontosnak csak az érintést tekintsd.
Nincs morál
van morál
nincs morál
S néhány ünnep a Karácsonyban
tükörként
te rád mutat
Hagyományos tánclépésekben
férjes asszonyok után fordulsz
ezért veszíted el összes értékedet.
Ősz
Ordít rólam, hogy
a városból jövök
gyásznehéz bőrkabátban
és negyed magammal érkeztem
A messzi távolban látni vélem
a régi-régi iskolát
a ki nem vágott vastag fákat
az elfeledett tornaórákat
Egy kisgyereket, aki elbújt
az első fa mögé
s a kis Nimródot
amint osztálytársa keresésére indul
De most mégis ma van
pedig holnapokat álmodunk
szélröptetve járnak lábaink
a gizgazos avarban
S most te állasz előttem
rímtelen saját magaddal
szemed tekintetében
boldogság és csalódottság szaladgál egy csipetnyi
Reménnyel
Ma gyorsabb szeretnél lenni
te is saját árnyékodnál
de csak a csomagmegőrzőig jutsz el
és akkor útipoggyászod, kedves Emese össze-vissza
fog kaszabolni.