Városon túli ház
Konsztantyin fiamnak
titokkal zsúfolt Létünk
tündöklő
csodák otthona –
lélek
aranylik
ablak-négyszögében:
bomlik
a barka
– gügyörész
kisfiam –
s legbelül a szeplőtelen Ragyogásban két rejtelem
– nyíló rügy és nyíló értelem – egymásra lel
És: túl a réten virágzik a zab
ó az álom
maga a lélek –
mindig ott van
minden horzsolásban:
átszökik
a k ö z ö s örömünnepébe
s a megmaradt
(nem emberi hangon énekel)
átzizegve
az e g é s z e n
egyre messzebb
virágzik
És: érintés nélkül
félni kell
a gyermeki ujjak és a zelnicemeggy
zsenge leveleitől is
mert:
rettenetes a világ – senki és semmi nincs: Istenen kívül
(szállj magadba – és vésd jól az eszedbe: hatalmasabb Ő
a jóságnál!)
kivéve:
téged – tudhatod
Hosszú séta
erősödik
a nappal
Ragyogása
(levegő-alkotta
Teste
egyre nő)
a rózsák
visszataszító
sebében
Este
magányosan
ring egy kinyílt rózsa
mint ügyetlen csecsemő
ki ölelne tárt karokkal:
s nincs kit
(A verseket fordította: Cseh Károly)