méltóság
minden nap újra összeraklak darabjaidból
azt kérded így már minek élni
nincs hihető válaszom
nem tudok sírni
de sose szokom meg hajnali látványod
nekem elég reggelire
a tojás ami kifolyik a szádból
örülök míg megismersz
majd előrehalad a kór
és csak azt nem felejted el aki
voltál valamikor
the be(a)st
nem ígérem meg hogy jó leszek
a jókat se szeretik
előtted még mertem vallani
de belém fojtottad az őszinteséget
aztán hazudtam
de nem hittél nekem
végül szörnyeteggé váltam
és gyűlölöm a szépséget
minek legyek önmagam
ha másként se kellek