Karácsonyi könyörgés
Öltözz hóba, havazásba,
karácsonyi ámulásba,
kincseid aggasd a fákra,
vétkeidet hajítsd hátra;
ülj karácsony ablakába!
Hallgass a gyermek szavára,
dőlj rá erős jászolára,
öltöztesd föl csillogásba
szép szemed, mindenki lássa;
ülj karácsony ablakába!
Bujtasd ünnepi ruhába
fázó szíved, forró lázba,
hordjál derűt mennyből házba,
vidd a jó hírt, vidd világba;
ülj karácsony ablakába!
Simeon
A száj nyálkahártyája foltosodik,
s a zártalan gyomortól egyre büdösebb,
beszélgetéskor elfordítja arcát
és fogai helyét ujjaival takarja,
de önfeledt pillanataiban hunyorog,
s mint a remény, oly huncut,
majd ismét gyötrött húsa émelyegteti,
mikor megpillantja a kisdedet,
mitől újra fiatal, sőt újra születik.
Most már meghalhat: mindent látott.