ki kell találnia. Daid&Ikar
Egy nap, amikor nem nézek az ablakra, mégis
pontosan tudom, képek úsznak előttem. S azt is,
nagyjából milyenek. Amikor két kapálózó láb
tűnik el az amúgy bukolikusan nyugodt tenger
felszíne mögött. A cím mégis jelenvalóvá teszi,
ezért a másik szereplő nyomozni fog utána
mindenhol. Szárnyakat és eltűnt testet keresve
üres utcákon és zsúfolt könyvespolcokon. És
lassan rájön majd, ki kell találnia valami új
történetet megint.
próbarepülés közben. Daid&Ikar
Egy nap, amikor a festő tekintetétől kísérve
levegőbe emelkedik az általa tervezett gép.
Óriási vászonszárnyak, egy őskori madáré.
Éppen alá kap egy felszálló légáramlat, és
kiszámíthatatlan irányba sodorja. Legendák
magasába. Alatta hívogató a mélység, és
az eltelt néhány évszázad valósággá válik.
Ahogy sárkányrepülő képében a tervrajz is.
Kiderül, hogy a lehetőség tényleg benne volt
abban a tekintetben, amelyben a szakadék
széléről kíséri az álomgép emelkedését és
zuhanását. Da Vinci szolgájának halálát.
Próbarepülés közben tökéletesen szabaddá
válva a fizikai korlátok által.
a fészeklakó. Daid&Ikar
Egy nap, amikor megépítettem végre
a fészket és felcsatoltam szárnyaimat,
amit egy kora reneszánsz festmény alapján
készítettem a repülő szerkezethez. Hogy az
ájult, a forró aszfalt közepén haldokló bácsi
lelkét felvihessem e szerkezet segítségével
a természetvédelmi területen álló ritka fa
tetejére. Hogy dédelgessem kicsit, hálózsákba
bugyoláljam, menta- és citromfűteával nyug-
tassam. Miközben a mentősök a kötelező fél
óra után sem akarták elengedni a testét. Csak
gyömöszölték, és elektromos árammal ütötték.
Vigasztaltam a fészeklakót, lassan továbbme-
hetünk majd. Lassan megnyugodott, éreztem,
ahogy megkönnyebbül. Bólintottam neki, igen.
Elővettem a járgányt újra. Kérdő pillantására
a nap felé biccentettem, és megkértem, hogy
segítsen tekerni. Emelkedhettünk végre tovább.