Jász Attila: Átiratok

Lapszám, szerző:

ki kell találnia. Daid&Ikar

Egy nap, amikor nem nézek az ablakra, mégis

pontosan tudom, képek úsznak előttem. S azt is,

nagyjából milyenek. Amikor két kapálózó láb

tűnik el az amúgy bukolikusan nyugodt tenger

felszíne mögött. A cím mégis jelenvalóvá teszi,

ezért a másik szereplő nyomozni fog utána

mindenhol. Szárnyakat és eltűnt testet keresve

üres utcákon és zsúfolt könyvespolcokon. És

lassan rájön majd, ki kell találnia valami új

történetet megint.

 

próbarepülés közben. Daid&Ikar

Egy nap, amikor a festő tekintetétől kísérve

levegőbe emelkedik az általa tervezett gép.

Óriási vászonszárnyak, egy őskori madáré.

Éppen alá kap egy felszálló légáramlat, és

kiszámíthatatlan irányba sodorja. Legendák

magasába. Alatta hívogató a mélység, és

az eltelt néhány évszázad valósággá válik.

Ahogy sárkányrepülő képében a tervrajz is.

Kiderül, hogy a lehetőség tényleg benne volt

abban a tekintetben, amelyben a szakadék

széléről kíséri az álomgép emelkedését és

zuhanását. Da Vinci szolgájának halálát.

Próbarepülés közben tökéletesen szabaddá

válva a fizikai korlátok által.

 

a fészeklakó. Daid&Ikar

Egy nap, amikor megépítettem végre

a fészket és felcsatoltam szárnyaimat,

amit egy kora reneszánsz festmény alapján

készítettem a repülő szerkezethez. Hogy az

ájult, a forró aszfalt közepén haldokló bácsi

lelkét felvihessem e szerkezet segítségével

a természetvédelmi területen álló ritka fa

tetejére. Hogy dédelgessem kicsit, hálózsákba

bugyoláljam, menta- és citromfűteával nyug-

tassam. Miközben a mentősök a kötelező fél

óra után sem akarták elengedni a testét. Csak

gyömöszölték, és elektromos árammal ütötték.

Vigasztaltam a fészeklakót, lassan továbbme-

hetünk majd. Lassan megnyugodott, éreztem,

ahogy megkönnyebbül. Bólintottam neki, igen.

Elővettem a járgányt újra. Kérdő pillantására

a nap felé biccentettem, és megkértem, hogy

segítsen tekerni. Emelkedhettünk végre tovább.