Miközben teszkós szatyrokban cipelte
haza leárazott gondoskodását és sminkjével
alkalmazkodott a munkásjáratokhoz,
én is meg akartam felelni. Hogy miattam
ült le a gyárszagú apával enni,
akarta élvezni a májkrémes kenyér
csendjét és még nyögött is neki,
mikor egy másik nő érintésétől
felajzva megcsinálta a testvéremet.
Szándékosan leejtettem a szatyrot,
amit már nem bírt. A homokozóba
kapartam mindegyik púderét, mert annak
az arcnak akartam adózni, amelyiknek
szépségéhez közelebb álltak a bőr
hibái, mint egy feleségé.
Még nem tudtam mennyit számít
az ételtől melegebb öl és egy finom
árnyalat a szem felett. A későbbiekben
gyakran elfelejtettem, hogyan néz ki,
csak akkor szerettem, ha nem volt itthon.
Mikor hazajött, anyám szép volt.
Kent neki egy szelet kenyeret. Csak jóval azután
álltunk fel az asztaltól, hogy csúnyulni kezdett.