A pillanat tekintete
Itt van az ég
Kódokkal teli és öblös planetáriuma
Ami folytonosan szakadozik és mégis ép
Olyan, mint egy mindent átfogó tekintet
A pillanat pillantása
A flexibilis plafon és a túlnan szembogara
Nézi ahogy a lépcsőház előtt állsz –
Miután végeztél a szemetes zsákkal
Szoknyádat emelgeti a szél
Hogy lássák a kóbor ebek a combjaid
S az Úr visszahúzódik a szobájába
Ül a fotelben és babrálja a Rakéta porszívót
Közben a feltoluló emlékek
Megszállják az elme legeldugottabb odúit
S az érzések megfricskázzák
Az éjszakára reflektáló lelket
Az idő le van jegelve mint a kelbimbó
S ez egy drámában a látszólag indifferens momentum
De tegyük át a teljes kontextust
Egy másik szituációba egy másik ágyba
A tiédbe aki a szemetesvödörrel csinos combokkal
A város szívében álldogálsz
Ölbe véve egy macskát aki rád ugrott
A konténerből
És mindent megértünk
Mondod te mi közben a Bibliád fellapozod
Amit mindig a kötényed zsebében viszel –