Az évszakok színeváltozása
elhalványulnak győzelmeink
a közeg melybe ütközünk ellenáll
kialszanak a fények
égzengés a távolban
ez egy másik este
az emlékezetet hívtuk segítségül
hogy igazolja történetünk
a papír melyre sorainkat róttuk
mások szavaitól visszhangzik
s mi egészen halk
neszekkel töltekezünk
kölcsönzi mozdulatait
az igazi táncos
játszik velük
visszaadja őket
minden gesztusa ecsetvonás
a tenger sós ízével a szánkban
jöttünk e világra
a nyelv
melyet anyánk kedvéért tanultunk
ugyanúgy beborít minket
mint a föld
ködöt gőzöl a föld
a szántók fölött
váratlanul ér célt Sziszüphosz
mozdulataiból újrateremtve
a hegyet
függ tőle immár a hegy
s a teher
mely újranemzi önmagát