A fekete Hold
És vannak a mélyről jövő szavak…
a torokba rekedtek…
már kimondhatatlannak…
de sohasem feledtnek.
És az égen a fekete Hold.
És vannak a szívszorító görcsök…
a jól titkolt bánatok…
az évek fedte gödrök…
befalazott járatok.
És az égen a fekete Hold.
És vannak a kényszeres fóbiák…
ahol letilt a pánik…
mentség ceremóniák…
mert a mért hiányzik.
És az égen a fekete Hold.
És vannak az öngyilkos hajlamok…
van víz, gyógyszer és kötél.
A tükörben sem vagyok…
nincs már semmilyen gyökér.
És az égen a fekete Hold.
Hajnalvers
Dúdollak halkan
szomjas magamban
én Csillagom.
Kezemben álmom
simogatásom
én Csillagom.
Vágytól gyűrt ágyon
tűzlátomásom
én Csillagom.
Éjfélszín égen
hajnalnak érzem
én Csillagom.