Hús vagy és csont és vércsatorna,
s az Isten se tudja mi még,
jólnevelt anyagba zárva rég
öröktől boszorka,
kántálj két bűnt eggyé,
zárd két comb aljára,
végy nótát, dúdolj most,
végső dal módjára,
nótázz és fontoskodj,
mert nincs már rá több vég,
csenj egy kis táncot még,
csenj egy kis ráncot már,
néznem kell, nem látlak,
táncot jár minden lét,
s táncot veszt mindenképp
bennünk majd mindenki,
hát így forr minden bál
más bálnak táncába,
nézd, bennem hogy dúlnak,
rád várva, s nótádra,
hány élet vén hangja,
hány végzet bűbája,
titkát és lomját hány
rab hagyná úrként el,
táncért és nótádért,
combod közt éjszínt járt
földért én elhagynék
mindent és mindenkit.
így járlak most én el,
így zárlak nótába.
Néznem kell, nem látlak,
táncot jár minden lét,
s táncot veszt mindenképp
bennünk majd mindenki.
Menü