pólust vált, téli szálláshelyére, néhány
galériás, az Ostromlépcső utcán, vonul,
a fejedelmi többes, az örökké tárt pillanat:
önbizalomszag a levegőben és manzárdszobák
csúcsai. felajzott ablakkeretek, kertek.
a kéményénél kirántott füst, ha hurokba puhul.
a hegyi kis garzon.
fel is, le is kút megnyúlt korongja. isznak,
a Medve Bőrére bárban, egy improvizált télben.
kortyonként változó indítékok a hőtérképen.
hány befalazott képtár van odafönn a várban,
s zeneszoba? hány lelakatolt szertár. skótszekrények,
fodros gúlába hordott medicinlabdák.
tériszony a beomlott mozdulatok szélén.
a muzikális vívótőr, ha szúrt. ingázott kézről-kézre
egy görl, ki izmosabb volt tőlünk, és ésszel felérte.
szűzforró csend, internátusnyugalom.
egy ilyen szoba melyik kanyarban, hol élhető el?
a nemi szervek
lassú, érlelt bemosdatása a combok tartós zaja alatt;
a súrlódás izgat, lappangó érdes helyen, a kipárolgás;
közben szemérmes vagy, mint egy lakhatatlanul
hagyott, letakart faágy.
máskor mindez ennyi: a talpak fékpofái összezárnak
az éber zsámoly előtt, mialatt már elvállaltam
a mozgást.