<órák és fölemelt galaxishalmazok>
Vevának
órák és fölemelt galaxishalmazok forognak bennünk
siketek virágzó fákat könnyeznek lábaink elé
és mi a hajnal összekapaszkodott kutyái vagyunk
igen néha nehéz az álmunk
ilyenkor kristálygyerekeket ringatunk szemünkben
és fölépítjük a holnap eszelős geometriáit
íme hát
még mindig trapézok és eltévedt frekvenciák céltáblája vagyok
de hiszem
hogy lágerek és logarlécek nélkül is megérinthetjük egymást
mert mi mind a te meleg szívedből vagyunk
és te vagy a kéz melyben összemosolyognak napjaink
a szándék mely kendőt nyújt felénk
s a szemünkben imádkozó némaság
±
az árnyék
titánvér
táplálja minden álmodat útra kel
apollón tréfája az árnyék félelemhez fohászkodik
alkonyfád és a bátor ember
testében köröz
±