Maria Lutz-Gantenbein versei

Lapszám, szerző:

(fordította: Cseh Károly)

 

AZ ETRUSZK NAPLÓBÓL

(Aus dem etruskischen Tagebuch)

 

 

Magdalena Vogelnek

 

 

Peruglia

 

 

A Corso Vannuccin

derűs és komor

arcok

kacagások sikolyok

s tengernyi szó

özöne

 

Jócskán túl

már

az éjfélen

többszólamú

utcai ének:

egyetlen szava

ébreszti fel csak:

amore

 

 

 

Assisi

 

 

Assisiben

viselte

vörös ruháját

először

lángolt

fekete ciprusok

közötti tűzként

 

 

 

Arezzo

 

 

Latin csengéstől

megigézve

Arezzoban

kezdte

Északot

felejteni

 

Itt történt

első találkozása

a chimerával

s itt lépett először

délszaki földre

 

 

 

Spoleto

 

 

Vannak akik

az esti eget

aranyával

elárasztó dómra

néznek alá

Ő meg most

Carducci versét

mondja újra meg újra

melyet

Clitumno forrásánál

idézett

először

 

 

 

Orvieto

 

 

Orvietoban

történt a csoda

mikor mágikus-misztikus fény

dőlt be az alabástrom

ablakon át

Még egyszer

vissza akart térni

a muzsikáló

angyali hadhoz:

végtelen fényfolyam

ömlik

a nyitott szárnyak közül

 

 

 

Tarquinia

 

 

És Tarquinia

(énekel a szó)

dalba kezdett

S minden hang

csordultig tellett

izzó földjének

jószagával

 

 

 

Siena

 

 

Siena

lágy toszkán

levegőbe

takarózik

Szelíden

csobog a dél

A Piazzán és a Torrén

szelíd

a te

szemed

San’ Catharina

szelíd

a Maestá

fenséges gyásza is

mostan ő is

törékeny puha

madárpihét vitt

az Örömök kútjához

s a táncoló vízből nevetve

jött elő tükörképe

 

 

(Cseh Károly fordítása)

 

 

1980 húsvétje Zürichben

(Ostern 1980 in Zürich)

 

 

Tányérodon

a pászka

utolsó morzsái…

 

Ólomnehéz ég

hull az ablakra

s üres székre

zuhan…

 

Hímestojások

fénylenek át

a hóviharon…

 

Rálel

a honvágy

szóra a nyelv

és mimózaillat

leng a szobában

 

(Cseh Károly fordítása)

 

 

Szentivánéj

(Johannisnacht)

 

 

Sugárzó fénye

a napforduló

Tüzének

 

Sértetlen

az álomféltekék

vize mind

 

Ezeregyéj

varázsa

szembogaraidban

mikor

dalra

fakadsz

 

a kővilág siralom-

völgye közepén

 

(Cseh Károly fordítása)

 

 

Az überlingeni tó

(Überlingensee)

 

 

Felvont vitorlák

duzzadnak a szélben

 

Melódiával

Telve a lég…

 

Hullámvölgyekbe

hullnak a már-már végzetes

gondolatok…

 

Víztükrön

siklik nevetésed

parttól partig

verődik a visszhang

 

Nagy bárányfelhő-nyáj

legel az égen

s túlnan a messzi mezőkön

fénylik a zab meg a rozs

 

(Cseh Károly fordítása)

 

 

 

Nyári szerelem

(Meiner-Sommer-Liebe)

 

 

Télre

fordult az idő

 

tenyerembe egykor

ezt a szót

rótta az ujjad:

ÖRÖM

 

Most hideg van

Kezeden

kesztyűt viselsz

 

(Cseh Károly fordítása)

 

 

Volterra

(Volterra)

 

 

Alabástrom-fényűek

a fehér hasadékok

Szőlő

fodrozódik

a dombok hullámain

Ciprusok sora gyászol

a horizonton…

 

Ernyős píniák

alatt csobogó

magánhangzók

harmóniája

hívogat

 

Etruszk múzeum:

párbeszédem

a szerelmespárral

nagyon hosszúra nyúlik…

 

S a már megcímzett

képeslapot

naplómba

visszateszem

az olajághoz

 

(Cseh Károly fordítása)

 

 

Maria Lutz-Gantenbein (1902–1992) svájci költő. A fordításokkal Cseh Károly (1952–2012) költőre, műfordítóra, lapunk állandó szerzőjére is emlékezünk.