– Mi újság?
– Hol vagy?
– Négy méterre, a jobb kapu alatt.
– Alig hallak! Mikor szerzel egy másik készüléket?
– Hamarosan.
– Képzeld, gyengélkedik az a kopasz hegyomlás! A konditerem után orvoshoz ment, még jó, hogy a környéken lakik. Minden mozdulatát figyeltetem. Hosszú hónapokig lehetne nyámmogni rajta, míg be nem szárad.
– Érdemes időt áldozni rá, ritka tekintélyes darab.
– Történt más is!
– Micsoda?
– Bughnét, azt a kövér kertészasszonyt, elgázolta a reggeli busz. Hamarosan földelik! Holnap indulunk, a huszonhatos parcella legalább kétszáznegyven méterre lehet.
– A huszonhatosba teszik? Ott régen temettek. Melyik sírhely?
– A löszmentiek szerint valahol a nyolcvanadik körül, de ők gyakran terelik más irányba a magunkfajtákat.
– A hamvasztás kizárt?
– Igen! Tegnap a Mefisztó-ravatalozóban megkezdődtek az előkészületek.
– Remélem, nem légmentes koporsóba… A múltkor fülest kaptam a sógortól – tudod, akinek a léggyé alakult bátyját röptében lekemotoxozták –, hogy a négyes sírboltba családot helyeznek. Felkészítettem a rokonságot a nagy zabára. Három kilométert slattyogtunk. Bepottyanunk a kriptarésen és mit látunk? Acélkoporsók!… Körültekintőnek kell lennünk!
– Igazad van, indulnunk kell, mert később – amikor feljavul az állaga – nem lehet odaférni a helybeliektől.
– Ne is mondd! Mikor leszünk mi sírközellakók? Soha! Nem születtünk olyan rothadásban. Egyszer próbáltunk beljebb költözni, de rajtakapott az éber temetődinasztia, visszatoloncoltatott…
– Ezt most hagyjuk! Megyünk együtt?
– Rendben!
– A nyomóskút alatt találkozunk. Amikor bong a harang, felhívlak és pontosítunk.
– Még jó, hogy a temetésre odagyűlhetünk. A Nagy Fekália Egyezmény alapján maga a dinasztia hozta meg a döntést. Tartanak a lázadástól. Mi többen vagyunk, ők azonban centrálisan szervezettebbek, no és a felszerelésük…
*
– Halló! Halló! Végre! Hol vagytok?
– A négyes fa északkeleti főgyökerénél, száznégy centi mélyen. Közeledünk, csak leragadtunk. Ne induljatok még!
– Mit tetvészkedtek? Nem küldünk vakond-postán martalékot.
– Dögre találtunk!
– Milyen dögre? Mégsem az eredeti terv áll? Csöppet sem csodálkozom, ha az ostoba őseid után te is légypapíron végzed!
– Nem számoltunk vele. Olyan kellemes bukéja van, képtelenség közönyösen elhaladni mellette…
– Állaga?
– Félszáraz.
– Érintetlen?
– Többen rájártak.
– Hagyjátok a francba!
– Oké, megyünk!
*
– A tompa hang felé! Valahol itt kell lennie. Most földelik!
– Ismét egy cemeteriumi csoport…
– Nagyképű úri népek, még visszaköszönni sem tudnak. Ők is arra araszolnak. Halljátok ezt a nyüzsgést? Gyönyörű! Él a föld! Emlékszel még a kétszázötven fős rögföldi famíliára? Mindegyik belepusztult a Konrádi család kriptahelyének kiásásába. Kellett nekik megásatlan sír alá szaporodniuk! Ez a legborzalmasabb, ami a magunkfajtával történhet.
– A vacak radar két méteren túl semmit nem jelez. Feltornászom magam a felszínre. Sietek vissza!
*
– Nagy az ember-hő és a mozgás odafenn. Várjunk, még nem biztonságos.
– Halló! Ki az? Oké… köszönöm! Az izomagyú is kimúlt. Szerdán viszik a harmincegy per ötvennyolcasba.
– Ha már eljutottunk idáig, nincs értelme átmenni! Ráérünk akkor, amikor Bughné kiszárad.
– Rendben, ha addig be nem bábozódunk.
Menü