Mezei Gábor versei

Lapszám, szerző:

monstrum17

 

víz és ég természetű. a vizes földben, mint egy csont,

úgy áll, a földön kívül megrothad. csontján húsa éget,

hűs eső fűszeres levében húsa mar, csontja szárad. ha

hét hétig áll benne, vize sós, húsa véres levet ereszt,

s megbüdösödik. nyeléskor csípi, első könnye elered.

sós az ég, leve árad.

penge/szél

 

 

a konyhaablak előtt áll. borotválkozik.

fehér hab fedi az egész arcát. túl sok

lett a hab, a száján is fehér hó van.

a száján kap levegőt. nemrég metszett

fák, fagyos szél. belefúj a hóba,

a száj körül semmi. fagyott rügyek

pengehideg helye. a hideg nyomai.

az asztalon tompa papírkés,

az ablakon túl levelek bontatlanul.