vissza
a vonó megindul. a húr megremeg nem ad hangot. ő csalódott én tá-vozom. szó nélkül a leghosszabb úton. mint egy némafilmben. so-sem érek haza. mikor becsengetek nem nyílik az ajtó. elfelejtem ma is hogy nincs meg a kulcsom. és hallgat minden ha kiabálok. és az ajtó mögött ki van zárva hogy az a zene szóljon. a vonó itt végigér. a közös udvarban magam visszahal-lom. már elölről kezdeném de talán rossz ritmusban. olvasom újra meg újra. idegen a kotta nyelve. da capo al fine.
memento
róla készül minden szobor. mert jó lenne egyszer végre. ottfelejteni valami. kopott talapzaton sehol. nem látszik a név utánunk. bámul meredt szemeivel. aztán belátja hogy ezért. nem érdemes tovább fázni. és elszomorodik akkor. valahogy egyszer vasárnap. meg-változik kicsit minden. meghalni úgy is lehet már. az elhunyt rút meleg testét. folyós nitrogénbe mártják. mínusz kétszáz fokos léthe. a fagyos gyönyörű testet. mert ami szép az törékeny. vibráló asztalra rakják. és porrá zúzzák a szobrot. vasárnap van megint vége. másodszor is életünknek.