Rakj rendet, drágám, takaríts ki,
csinálj huzatot, az majd vígan
kipenderíti a legyeket.
Csiszáld fényesre az ablakot,
mosd fel a padlót. Utasítsd ki
A pókot a kertbe, de vigyázz,
el ne törjön a lába szegénynek.
Szegecselj deszka-pelenkát a
fecske-bébik alá, dicsérgesd
a pici kandúrt, mert zsákmánya
patkánykölyök, de aranyos.
Füstölő facsarja az orrod –
reméld, hogy a szúnyogokét is.
Mázoljál, meszeld ki a konyhát,
vígan buzgólkodva serénykedj.
A függöny az ablakokon mind
patyolat, az ötleteid sem
lepi már por. Végre van hely a
gondolatoknak, fel az égig
szárnyalhatnak, vagy legalább a
plafonra – de nézd csak! Ráncos az
ágyteritő, a kilincs maszatos.
Ott a mosógép, teli. Aztán
a kosár, csipeszek, vasaló.
Disznóparéj parádézik a
kertedben, megfojtja a krumplit!
Keresgéled a szatyrod – üres
kamra bolond gazdasszonya, már
várnak a boltban –