Három porlepte bőrönd a hátsó ajtónál,
már régóta becsomagolva,
s mindegyikre az én ausztriai nevem
nagyszerűen rágravírozva.
Az első bőröndben szükség esetére mindenféle.
A második nehéz
naplóim sok lenyelt dühétől.
A harmadikban semmi sincs. Azt kirabolták,
benne volt perzsiai ifjúságom.
A kétszemélyes reggeli a konyhaszekrényben,
az ablakban a pelargóniák, a karikagyűrű,
az öreg szomszédasszony fejkendője az ajtónyílásban,
mint mindig, ha hazaérkezem,
a csepegő vízcsap –
mindez a második bőröndben
pókhálóval beszőve.
Ám a tűzfalon szemben
frissen világít, lefesthetetlenül
a horogkereszt.
S akkor felszakad belőlem:
Vegyétek hát el tőlem meggyalázott
osztrák asszonynevem,
s adjátok vissza meggyalázott
perzsa lánynevem.
Kitekintek a hátsó ajtó törött
ablaküvegén át egy éjszakába,
mely ugyanolyan áthatolhatatlan,
mint szökésirányom zsákutcája,
s hallgatózom, hogy megszólal-e az ajtócsengő.
Bécs, 1992.
(fordította: Balázs Ildikó)
Nahid Bagheri-Goldschmied (1957) Teheránban született, perzsa-arab irodalmat tanult és újságíróként dolgozott, míg a politikai körülmények hazája elhagyására nem kényszerítették. 1980 óta Ausztriában él, verseit, regényeit immár két nyelven: perzsául és németül írja.