Só Balázs versei

Lapszám, szerző:

Amíg ki nem

Villamoson állok. Az esti bor
és a reggeli kávé íze keveredik
a szájban a délelőtti zápor illa-
tával. A két ajak összeszorul,
nem maradhat rés, harapni,
rágni, nyelni kell, amíg ki nem
tisztul a száj, pont úgy, mint
mikor annyira tele van mon-
datokkal, hogy egymás szorí-
tásától egyiket se lehet már
kimondani.

A következő pillantás óta

Ahogy kiléptél az ajtón, meg-
láttam valamit a szemedben,
amit tudtomon kívül már rég-
óta kerestem, mondtam neked,
te zavarodban hirtelen lehuny-
tad, a következő pillantás óta az
a valami az, amit nem találunk.

Feladat

Elképzelni vagy álmodni egy
tájat, aztán embereket rajzol-
ni belé úgy, hogy minden test-
részük meglegyen és közben
ne sérüljön a táj.