Strausz Kinga: A bomlás fokozatai

Lapszám, szerző:

I.
arról álmodok, hogy nyitott szívkamrával ébredek,
pedig menthetetlenül becsukódtam, két jéghideg
test ázik, bomlik, rohad a melegben, lefoszlanak
rólunk a hús meg az inak, most már igazán lebeghetünk
II.
azok a napfoltok, amiket kapok tőled, elfeledtetik
velem a tökéletlenségünket, belebújok hát a felkínált
ölelésbe, megszálltál és felszabadítottál, a jelenléted
mosolyránc az ajkak körül, múló ábránd
III.
kiürült az érintésed, elfogyott a belső tartalék,
rögöket hagysz magad után a véráramomban,
nem kapok majd levegőt, néha hullámokat
képzelek magamba, magamban úszok ezentúl,
szállítom majd az oxigént