A pokol tornácán
Magadnak nyitsz ajtót,
Szíved s a lakásod üres.
Ha társaságra vágysz,
A tükör elé állsz.
Fogadnál önmagaddal,
De tudod, sohasem adod meg.
Hogy újra talpra állj,
Többé nem érdeked.
Mélyebbre már nem is mehetsz,
Hisz az ördög lábára lépsz –
Miskolc, 1982. június
Nem tudom
Vadász vagyok vagy levadászott,
Nyílvessző vagy én vagyok az íj?
Étek vagyok Lucifer asztalán,
Vagy én magam vagyok a szakács?
Átok vagyok vagy elátkozott
Vagy pacsirták közötti nász?
Fekete csillag a szuroksötét égen,
Vagy ordasok között a kanász?
Váróterem vagy várományos,
Vagy sarkon felrúgott kuka?
Vagyok vagy csak szigony
Végén vérző halász van…